Az akusztika jelentőségéről
Régóta tart a küzdelem, amiben néhányan az akusztika jelentőségét próbáljuk hangsúlyozni a zenehallgatók táborában. A rögzült reflex legtöbbeknél azt diktálja, hogy a jobb hangzást megcélozva inkább vesznek egy komolyabb erősítőt, nagyobb hangdobozt, drágább kábelt, mint hogy a helyiség akusztikáját javítsák. Sok éves kilátástalanság után mostanában úgy érzem, olvadni kezd a jég, egyre többen látják be, hogy érdemes foglalkozni a témával, hiszen kevés munkával és befektetéssel általában nagyobb javulás érhető el az akusztika rendezésével, mint bármilyen készülék cseréjével. Egyre több helyre hívnak akusztikai mérés és tanácsadás céljából, így az én tapasztalataim is fokozott tempóban gyűlnek.
Nagy még a tájékozatlanság, ezért néhány általános információ álljon itt is!
Amikor az akusztikára gondolunk, rendszerint két feladat jut eszünkbe, de ezek sokszor, sokaknál keverednek. A hangszigetelés és a hangcsillapítás nem azonos fogalmak, de sajnos a magyar nyelv itt nem brillírozik, könnyen félreérthető, vagy rosszul használt jövevény kifejezések vannak forgalomban a műszaki témákban. A szigetelés a helyiségbe és abból kifelé igyekvő zajokat hivatott megfékezni, a hangcsillapítás pedig a helyiségben verődő hullámokat próbálja kezelni. Az eltérő célok miatt másféle eszközöket használunk a két feladatra és a megvalósítás, kivitelezés módja is erősen eltérő.
A hangszigetelés hatékonyságát mindig a leggyengébb láncszem határozza meg, tehát hiába szigetelünk alaposan egy falfelületet két tér között, ha van a falon egy rosszul záródó ajtó, fűtéscső, szellőző járat, amiken keresztül kijut a hang a helyiségből, a végeredmény elégtelen lesz. Persze fordítva is igaz mindez, felesleges drága hangzáró ajtót beépíteni, ha a fal papírvastagságú. A szigetelést már az épület tervezése során át kell gondolni, majd köröltekintően megvalósítani, mert a hibákat nagyon nehézjavítani.
A hangcsillapításnál nem szükséges teljes felületeket kezelnünk, hiszen nem süketszoba építése a cél, hanem a visszaverődések mértékének és eloszlásának ideális értékre állítása. Ha a különböző oktávokban, hangmagasságokban nagyon eltér az utózengés mértéke, sérül a hangzás hűsége, megváltoznak a hangszínek, felborul a stúdiókban kényes munkával beállított megszólalási egyensúly. Hiába van egyenletes sugárzással bíró minőségi hangsugárzónk, ha a szobánk akusztikája nagyon eltér az ideálistól, a produkció el fog maradni a reményektől, a zenehallgatás és filmnézés nem lesz örömteli.
Az akusztikai problémák leküzdésére különféle anyagokat, eszközöket használunk. Ha ismerjük a probléma okát és a rendelkezésünkre álló eszközök akusztikai viselkedését, ki tudjuk választani a hibának megfelelő beavatkozást, de a sikerhez mindkét információra szükség van. A legismertebb akusztikai anyag a (hab)szivacs, ám népszerűsége ellenére alacsony a hatékonysága. Kis sűrűsége és tömege miatt csak a felső oktávokban fejt ki érdemi csillapító hatást, ám a lakószobákban a magasabb hangokkal ritkán van baj, ezeket jól csillapítják a szokványos felületek, anyagok is (textília, kárpit, tapéta, bútorok). Minél alacsonyabb frekvenciájú hangokat kell csillapítanunk, annál nagyobb anyagsűrűségű és tömegű eszközökre van szükségünk. Igen jól használhatóak a különféle kőzetgyapotok a középső frekvencia tartományban, illetve a felső basszus sávban, de az igazán mély, 70 Hz alatti hangok világában általában már ezek is hatástalanok, vagy olyan mennyiséget kell felhalmoznunk belőlük, ami egy lakószobában általában vállalhatatlan. Ilyen feladatra speciális elemeket állíthatunk csatarendbe, pl. nagy felületű membránokat, hangolt üregeket.
Az akusztikai mérések során elsősorban az utózengési időt, torzításokat, a rendszer frekvencia válaszát, a lecsengések időbeli lefutását vizsgáljuk, illetve megkeressük a szobában keletkező rezonanciákat. Mindezekből egy jól használható adathalmazunk lesz, ami alapján már meghatározható, milyen beavatkozásokra van szükség a helyiség akusztikájának javításához. Legtöbben lakószobákban hallgatnak zenét, néznek filmeket, így az akusztikai kezelésnél fontos szempont a kinézet és a beépíthetőség is, hogy ne zavarjuk a szoba egyéb funkcióit. Ma már szerencsére alaptalan az a félelem, hogy a jó akusztika ronda, ormótlan panelekkel érhető el. Sok, kimondottan szép és igényes eszközt lehet már vásárolni, melyek igényes környezetben, lakásdíszként is megállják helyüket.
A mérési görbék csak a szakembernek adnak érdemi információt, a felhasználó a saját fülével ítéli meg a hangzást és ez így van jól. No de milyen hallható hatása van az akusztika javításának, milyen változásra lehet számítani a beavatkozás után? A túlzott utózengés feldúsítja a hangzást, a hangsugárzóból közvetlenül a fülünkbe érkező, direkt hangok aránya csökken, fölénybe kerülnek a visszaverődések, melyek a direkt hangokkal keveredve összekuszálják az átvitelt. Ha a reflexiókat sikerül megzaboláznunk, sokat javul a dinamika, tisztulnak a hangszerhangok, határozottabbak lesznek az impulzusok, az egész hangzás tisztábbá, mégis erőteljesebbé válik. Az oldalfalak csillapítása javítja a térérzékelést, nagyobbá és stabilabbá válik a térhatás. Egy kezeletlen, átlagos lakószobában jellemzően ilyen utózengési görbéket szoktunk kapni:
A kívánatos értékhez képest 2-3-szoros ideig, néha 1 másodpercnél is hosszabb ideig közlekedik a hang a szobában, mire a felületeken elnyelődve lecsillapodik. Egy ilyen szobában biztosra vehetjük, hogy a hangzás zavaros lesz. A fenti utózengési görbét egy kis méretű, vasbeton falakkal határolt szobában véhzett mérés eredményeként kaptam. A falfelületek teljesen csupaszok voltak, a padlót kemény, mázas kerámia járólapokkal burkolták és még néhány nagy méretű ablak is súlyosbította a helyzetet.Viszonyítási alapként íme egy körültekintően megtervezett, professzionális kialakítású házimozi szoba utózengési diagramja:
Szép egyenletes, minden oktávban 0,3 másodperc körüli utózengési értékeket sikerült beállítanunk a tervezés során elméletben és a megépíés után a gyakorlatban is. Egy ilyen helyiségben biztosak lehetünk benne, hogy azt a hangélményt kapjuk, amire a rendszerünk és a kiválasztott műsor valójában képes. A túl alacsony utózengési idő szintén hiba, a túlcsillapított terekben már a tartózkodás sem kellemes, a megszólaltatott zene lapos, zavaros, érdektelen. A hangstúdiók lehallgató helyiségeiben is 0,3 másodperc körüli értékre állítják be az utózengési időt, ennek megfelelően keverik, effektelik az anyagot, tehát logikusan az otthoni környezetekben is hasonlót kell elérnünk.
A basszus sávban tomboló akusztikai rezonanciák, gerjedések, állóhullámok a szoba minden pontján jelen vannak, de mindenhol más hatást fejtenek ki, néhol durva kiemeléseket, máshol kegyetlen kioltásokat okoznak. Az emberi hallás hajlamos a hangosabb hangokra koncentrálni, a halkabbakat kevésbé, vagy semennyire sem érzékeljük, ezért az átvitelben jelentkező néhány erőteljes kiemelés a zenei produkció nagy részét rejtetté teszi számunkra. Akusztikailag kezeletlen, párhuzamos felületekkel határolt szobákban jellemzően ilyen átvitel alakul ki a basszus sávban:
A lejátszó készülék, erősítők, de még a kevésbé precíz hangsugárzók sem képesek ilyen hibákat véteni, ami egyértelművé teszi az akusztika fontosságát. Semmilyen berendezés nem produkál 20-30 dB-es átviteli hibákat és egy rossz akusztikájú helyiségben hiába halmozunk fel nagyszerű készülékeket, azok nem lesznek képesek megmutatni valódi erényeiket. Ábrándjaink azonban ne legyenek! Tökéletes akusztikát egy lakószobában utólag megvalósítani nem könnyű, de néhány hatékony beavatkozással is nagyon jól hallható javulásokat tudunk elérni, esetleg még a szoba kinézetén, hangulatán is javíthatunk néhány szép kivitelezésű panellel. Ám hogy milyen kialakítású, mennyiségű panelt és hova kell elhelyeznünk, az csak egy korrekt akusztikai mérés után határozható meg.
