hétfő, 03 október 2011 05:55

Fülekezés 1. - Gyalogság

Rate this item
(5 votes)
Fülelés 2
Komoly fába vágtam a fejemet... Az ország egyik legnagyobb - valóságban is kipróbálható - fejhallgató választékkal bíró, márka-független boltjából szépen sorjában elkéregettem egy kisebb raklapnyi típust. Meredek elképzelés, egy füst alatt nyilván irreális bármilyen sorrend kialakítása, ezért csoportokra osztottam a mezőnyt. Első körben a belépő árszintű, azaz 30.000 Ft alatti példányokat cipeltem haza néhány napra, hogy megpróbáljam kiismerni a lelkivilágukat. Halovány sejtésünk lehet, hogy a világverő bajnokot nem ebben a csapatban fogjuk megtalálni, de vajon lesz-e olyan példány, ami alkalmas eszköz lehet fájdalmas kompromisszumok nélküli zenehallgatásra.
 
Nem egyszerű ennyi fülest összevetni, 3-4 hangzásnál többet nem lehet fejben tartani, de szerencsére nem kellett kapkodnom, több napig is nálam állomásozott az osztag. Bár egyik sem volt kopasz, néhány bevetésen már átestek, meghallgatás előtt mégis mindegyik példányt járattam legalább egy órán át.
 
Zenei műsorként a Zmag tesztanyagát használtam, amivel hatékony volt a véleményalkotás, mivel mindenféle zene egy helyen van és jól ismerem őket. Két harci helyzetet teremtettem a csapat számára: 
 
 

1. Tűzharc nyílt terepen - TEAC UD-501

Első körben mindegyik füles megmutathatta tudása legjavát; TEAC UD-501 konverterem fejhallgató kimenete lehetőséget adott erre. Bár kétlem, hogy ezeket a fejhallgatókat bárki is ilyen színtű erősítővel táplálná, de persze bármi lehetséges.
 

2. álcázás, felderítés - iAudio X5

 A második ütközetben olyan környezetbe helyeztem őket, amihez hasonlóval találkoznak majd leendő tulajdonosuknál. iAudio X5 lejátszóm nem mai darab, de még mindig átlag felett teljesít a mobil cuccok mezőnyében. A gyári szoftvert lecseréltem egy RockBox firmware-re, amivel sokkal több beállítási lehetőséget kaptam. Voltam olyan arcátlan, hogy a durva átviteli egyenetlenséget minden fejhallgatónál korrigáltam az X5 EQ-jával, megpróbálva kihozni a legjobb produkciót, hiszen ezt vélhetően tulajdonosaik is meg fogják lépni. A fejhallgatós világban ez talán kevésbé elítélendő cselekedet, mint a hangdobozoknál. A hordozható lejátszók mindegyikében van korrekciós lehetőség és sokan használják is. Fejhallgatók átviteli paramétereit nem egyszerű mérni, ezúttal nem is próbálkoztam vele, fülre állítottam be a hangzásokat.
  
Érdemes nem elfelejteni, hogy a fejhallgatók hangprodukciója egy speciális élmény az agyunknak. Kizárjuk magunkat a világból, a hangforrás néhány centire van a dobhártyánktól, az irányérzékelésünk is másként működik ilyenkor. A fülesek átvitele általában problémásabb, mint a hangsugárzóké, mindegyiknek van egy speciális hangszínezete, ami néha - főleg az alacsonyabb árfekvésben - igen messze van a lineáristól. Felhelyezés után a véleményalkotással célszerű várni néhány zeneszámot, míg az agyunk elfogadja az új hangzást, különben csak felületes véleményünk lesz. Pár perces kapkodással, ki-bedugdosós A/B teszttel nem igazán lehet kiismerni egyik eszközt sem, az elhamarkodott ítélettel könnyen becsaphatjuk magunkat, rosszabb esetben az olvasót is.
 
 
 

AKG K514MKIIAKG K514 MKII (18.990,- Ft) 

 
A patinás osztrák cég a "Home, Multi-purpose Stereo" kategóriába sorolja. Zárt kivitel, 200 mW terhelhetőség, kissé merev, alaktartó féloldali kábel, 32 ohm impedancia, 107 dB érzékenység, 190 g tömeg.
 
Egy nem fekete füles! Elegáns a fehér-szürke színösszeállítás. Ránézésre szimpatikus, masszív kivitel, kézben tartva is strapabírónak tűnik és méretéhez képest meglepően, már-már aggasztóan könnyű. A kagylók gyárilag minimális mozgásteret kaptak, mégis könnyen elhelyezkednek a fejemen, a gumis pánt önszabályzó, pont kellő erővel szorít. Nem a fülemen, hanem körülötte a fejemen támaszkodnak a textilpárnák, így hosszabb távon is kényelmes a cucc. Stabil viselet, együtt mozog a fejemmel, néhány perc eltelte után teljesen meg lehet szokni, hogy a rajtam van. Plusz pont jár a nagy L-R oldaljelöléseknek, végre nem kell szemet gúvasztani felrakás előtt. 
 
TEAC: Ez egész jó! Kiegyensúlyozott, magabiztos, de kicsit vékony hang. 9-10 kHz környékén van egy szűk, de határozott kiemelése, ez sajnos minden zenére ráerőlteti magát és folyamatosan borotválja az agyunkat. Szépen kezeli a dinamikát, a muzsika több rétegét is megmutatja. A hangszerhangok textúrája és hihetősége is egész jó, ha nem is hibátlan. Néha még a tér is felépül minden irányban. Szép kezdet, soha rosszabbat! 
 
iAudio: Megkívánja a 4-5 dB-es emelést 60 Hz alatt, a magasaiból pedig vágnom kellett vagy 5 dB-t 9 kHz-nél egy szűk sávban. E néhány kattintás után jóval szerethetőbb lett, a fejemen is felejtettem néhány album erejéig. Kicsit több testesség, gerinc, energia, tisztaság nem ártana, de nincs vele különösebb bajom. A legtöbb hangszer, ha nem is tündököl, de legalább hasonlít az eredetire. Nem rossz!
 
Crawford tizedes: "Még 92 nap a dzsungelben és megyek haza Kaliforniába, kiülök az óceán partjára, néha szörfözök egyet..."
 
 
 
 
Beyer DT235

Beyerdynamic DT235 (12.000,- Ft) 

 
A németek "Home, Music Pleasure" varázsigével bocsátották útjára. Zárt kivitel, 50 mW terhelhetőség, masszív egyoldalas, de vékonyka Y kábel, 32 ohm impedancia, 95 dB érzékenység, 130 g tömeg.
 
A mezőny legegyszerűbb megjelenésű és legkisebb súlyú, egyben legolcsóbb tagja. A bársonyos párnák a fülemen támaszkodnak, de inkább alul, így nem kényelmetlen. Kellő erővel nyom, a gumis pánt stabilan tartja a fejemen. Sajnos a merev kábelbekötés összeszedi a testhangokat, erősen hallatszik, ahogy a vezeték a ruhámon súrlódik.
  
TEAC: A többihez képest komorabb, befordulósabb hangkép, de ez relatív, néhány perc alatt megszokható. (Éljen és virágozzék az agyunkba épített korrekciós szoftver!) Durva kiemelésektől, beszakadásoktól mentes átvitel, de lineárisnak persze nem mondható. Nem vállalja túl magát, egyetlen dimenzióban, a színpad széltében rajzolgat, de ott egész ügyesen. Meglepően széles dinamika tartomány, stabil basszusok, kellemes hangszínek. Istenemre, ez egészen jó!
 
iAudio: Úgy tűnik, kényes a meghajtásra, az X5-ösömmel nem igazán szerették egymást. Bulihangerőhöz maximum kivezérlést kívánt, basszusai kopogóssá váltak és a tere is beszűkült a TEAC DAC-kal közösen előadott produkcióhoz képest. Ennek ellenére van benne boogie, jók a hangszerhangjai, dinamika arányai... egész jó cucc. Az élvezhetőség fokozásáért bele kellett rajzolni az átvitelbe, 1 kHz-nél vágni, 3-4 kHz-nél megemelni 2-3 dB-nyit... nem vészes. Ha nem a fülemen feküdne és jobban szellőzne, órákig el tudnám hallgatni.
 
Rhah őrvezető: "Mi a fenét keresel itt az alvilágban, Taylor?"
 
 
 
AT WS55

Audio-Technica WS55 (24.500,- Ft)

 
Szintén "hordozható" példány, "Solid Bass" címkével. Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, vékony Y kábel, 180 fokban elforgatható kagylók, 40 mm-es membránok, 40 ohm impedancia, 100 dB érzékenység, 165 g tömeg.
 
Kagylói meglepően szabadon mozognak minden irányban, bőrpárnákkal támaszkodnak a fülemre. A pánt beállítása manuális és megjegyzi a méretet. Pont kellő erővel nyom, nem lötyög a fejemen, de mozgás közben furcsán recseg. Talán ez a típus zárja ki leginkább a külvilág hangjait, ezért kissé bezárt érzést kelt.
 
TEAC: Bummm, bummm, bummm! Hú de hangos! Dunyhás hang, imádja a felsőbasszusokat. Frekvenciamenete kusza, minden oktáv más szinten van, nincs egyetlen reális hangszerhangja sem, de elektronikus muzsikával így sem rossz. A Balaton Sound fejhallgatóba oltott utánérzése. A hangzás részleteinek nagy hányadát eltünteti, a többit meg keményen a képembe tolja. Ejnye! 
 
iAudio:  Van baj, nem kevés. Nem is tudnám mindet felsorolni, csak néhányat: kifacsart hangszínek, minimális tér és talán a fázissal sem stimmel valami, mert folyamatosan tekergeti a hangot. Nem szeretem.
 
Tex: "Junior, Te hozod a géppuskát, igyekezz!"
 
 
 
AT FC707

Audio-Technica ATH FC707 (19.500,- Ft)

 
A cég "hordozható" termékcsaládjának másik tagja. Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, vékony Y kábel, összecsukható kivitel, 40 mm-es membránok, 42 ohm impedancia, 102 dB érzékenység, 145 g tömeg.
 
Fura a minden irányba csukló pánt, de könnyen megtalálja a helyét a fejemen, a méretet manuálisan kell beállítanunk. Ennek vannak a legkiseb kagylói és kicsit erőtlen a szorítása, lötyögős viselet. Folyamatosan attól féltem, hogy leesik, ezért gyakran helyezgettem a fejemen, ami zenehallgatás közben nem igazán kívánatos.
  
TEAC: Az előző fejleszedős produkció pepitában. Ez is erőgép akar lenni, de kicsit jobban nevelt, egy fokkal simább középtartománnyal. Ha a WS55 pankrátor volt, akkor ez egy bőrdzsekis, bakancsos rocker. Itt is dübörög a basszussáv teteje, nem sok esélyt adva a többi hangszernek. Vivaldi halálfejes kendőt köt a fejére és mélyterpeszben rázza a fejét. Valakinek biztosan bejön, de az nem én vagyok.
 
iAudio: Az X5 sem tudott életet lehelni bele, itt is kellemetlenül döglött hangja, szűk tere van, szinte egy pontból szól minden. A felsőbasszust alaposan meg kellett nyesnem, hogy legalább elfogadható szintre billenjen a hangzási balansz. Rockos gyökereit így sem tudja feledni, másféle zenét nem igazán tudtam élvezni vele, de arra sem elég jó.
 
Elias őrmester: "Hé, Manny, ne tökölj már, adj még két gránátot!"
 
 
AT M40fs

Audio-Technica ATH M40fs (20.900,- Ft) 

A japán gyártó magabiztosan "professzionális stúdió monitor fejhallgató" minősítéssel kínálja ezt a típust. Zárt kivitel, 1,6 W terhelhetőség, masszív, OFC vezetős féloldali kábel, 180 fokban elforgatható kagylók, 40 mm-es membránok, 60 ohm impedancia, 100 dB érzékenység, 250 g tömeg.
 
Tekintélyes darab, robbanásbiztos kivitel. A kagylók minden irányban szabadon mozognak. A kézileg beállítandó, gazdagon kipárnázott pánt gyengén szorít, ezért enyhén mozog a cucc a kobakomon. Fül körül támaszkodik a fejemre, de kissé beizzadós viselet. Külső hanggátlása erősen frekvenciafüggő, ezért furcsán áthangszereli a külvilág hangjait. Pozitívum, hogy mechanikailag egyáltalán nem recseg.
  
TEAC: Merőben más iskola. Nyugodtabb, finomabb, de unalmas és műanyag hang. Teteje nincs, a közepe erősen hazudik, de a basszusa példás. Ízléses mennyiségben és kimondottan szép texturával adagolja Saint-Saens nagy orgonasípjait. Erre egyik másik példány sem volt képes.
 
iAudio: Ebben a műsorszámban is alaposan eltér testvéreitől, hozzájuk képest visszafogottabb és iskolázottabb. A mobil eszközzel párosítva kicsit veszített basszusának tisztaságából és stabilitásából, de így is szép a bőgő, a szakasz legjobbja. 2 kHz-nél meg kell vágni, a tetejét kicsit megemelni, hogy ne színezze durván át a világot. Képes meglódulni, ereje és tere is van, de a hangra folyamatosan rátelepszik egy műanyag réteg, ami megakadályoz a zenei lubickolásban. Komoly bajban lennénk, ha a stúdiókban ilyen fülesekkel állítanák be a felvételek hangzását.
 
Big Harold: "Hoztam sört, most loptam a hadnagytól."
 
 

Shure SRH240

Shure SRH240 (14.500,- Ft) 

Az amerikaiak - típusszám alapján - legkisebb fülese, "Ideal for Vivid Listening" ódával. Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, vékony Y kábel, 40 mm-es membránok, 38 ohm impedancia, 107 dB érzékenység, 238 g tömeg.
 
Ránézésre igényes darab, fényes fekete lakkbevonattal. Súlya átlagos, fogásra recsegős a kivitel, gagyi érzetet kelt. Racsnis pántja megjegyzi a fejem méretét, így csak egyszer kell beállítani (riasztó recsegések közepette). A kagylók minimálisan mozognak, de szépen rásimulnak a fejemre, a fülem körül támaszkodnak a bőrpárnák. Közepesen stabil viselet, hirtelen fejmozdulatoknál önálló életet él, elmozdul. Beizzadós, minimálisan szellőzik, így több órát kínlódva bírnék ki vele.
 
TEAC: Halk, mégis kukorékol, jajj! Az alsó és legfelső oktáv teljesen hiányzik, a közepe sem sima, EQ-ért kiált, bár szerintem az sem adna felmentést számára. Teret nem igazán rajzol, szinte minden az orrom mögül szól. Egy-két hangszernél még nem drámai a helyzet, de komplett zenekarnál azonnal elesik, mint Gardner az első bevetésén. Az Empire Brass fúvósai még kesztyűs kézzel bánnak vele, de a Porcupine Tree egy rövid sorozattal azonnal kivégzi. Torz, puffog, fulladozik. Emlékét nem sokáig őrizzük, béke poraira!
 
iAudio: Az X5 vidámsága és a sávszélek 2-3 dB-es megemelése jót tett neki, de más módosítást nem állítottam be az EQ-ban, mert nem ettől zörög a haraszt a 240-esnél. Néhány fúvós, vagy gitár-bőgő-dob önmagában még elhallgatható vele némi duzzogással, de amint beszállnak a többiek, pityeregve lengeti a fehér zászlót. Képtelen nagyobb hangtömeget megszólaltatni, de szellősebb muzsikánál sem tud magával ragadni, hangszerhangjai hamisak, a dinamika szó jelentésével sincs tisztában.
 
Barnes őrmester: "Aki tűzharcban töketlenkedik, annak garantálom, hogy hullazsákban megy haza!"
 
 
Shure SRH440

Shure SRH440 (25.900,- Ft) 

Az előző jenki típus eggyel nagyobb testvére, "Developed for Home Studios". Zárt kivitel, 500 mW terhelhetőség, masszív egyoldalas spirálkábel, 40 mm-es membránok, 44 ohm impedancia, 105 dB érzékenység, 272 g tömeg.
 
A matt fekete festés és a vaskos alkatrészek strapabíró érzetet keltenek. A pánt hosszát itt is kézzel kell beállítani, de legalább megjegyzi a méretet. Fül körül fekszik fel a bőr borítású párna, de a túl enyhe nyomás és az átlag feletti tömeg miatt mozog a fejemen, közben még recseg is. Nincs nagy fülcimpám, de így is hozzáér a membránt védő belső rácshoz, ami kimondottan zavaró. 
  
TEAC: Fiatalon elesett öccsénél magabiztosabban áll a harcmezőn. Itt előkerülnek a mélybasszusok, de a felső oktáv továbbra is tartós eltávon van. A tér is megmozdul, értelmet kapnak a dimenziók, némi textúra is megjelenik a hangszerek hangján. Érződik a tapasztalatlansága, de bátran mozog a terepen. A Stabat Matert már végig tudtam hallgatni vele, ami nagy szó. A Porcupine Tree keményen megsorozza, de a 440-es állja a sarat, bár az ellenség nagy nyomására beugrik a legközelebbi rókalyukba, ellentámadás meg sem fordul a fejében.
 
iAudio: A kistesóénál felnőttesebb hang, masszív, de színezett basszusokkal, nagyobb térrel. Érdekes módon ő is jobban szereti az X5-öt maga előtt tudni. Tisztább, finomabb közép és magas tartomány, de ez a Shure sem a természetes hangjáért kap érdemérmet. Enyhe basszusemeléssel elfogadhatóan testes hangot produkált, a 2-4 kHz-es tartomány 2 dB-es vágásával pedig le is nyugodott, egészen sokáig tudtam hallgatni különösebb fájdalom nélkül, de egyszer sem perdültem táncra közben.
 
Elias őrmester: "Jól van, Taylor, szedd össze magad! Rendbe fogsz jönni!"
 
 
 
A kérdés egészen egyszerű... Ebben az árkategóriában van-e olyan fejhallgató, amivel hosszabb ideig is lehet zenét hallgatni? Az én elvárásaimmal, preferenciáimmal sajnos csak rázni tudom a fejem, bár közben egy kicsit húzogatom a vállam. Elintézhetném az egész témát egy határozott NEM-mel, de ennél azért árnyaltabb és vidámabb a helyzet. A mezőny nagy része nem éri el azt a minimális szintet, amit elvárunk, de némelyik már közel jár hozzá.
 
Az AKG K514 MKII egészen jó vételnek tűnik. 20e Ft alatti árával, masszív megépítettségével, könnyed hangzásával jó választás lehet a szerényebb büdzsével rendelkező hobbitársaknak, főleg ha sikerül a magas hangjait valamilyen eszközzel megfékezni. Ha egy kicsit vastagabb, húsosabb lenne a produkciója, magasabb kategóriában is eséllyel indulhatna.
 
Pozitív meglepetés számomra a Beyerdynamic DT235. Szinte kommersz áron, minden extrát nélkülöző kivitellel egészen elfogadható hangot produkál. Kis mérete miatt akár még nyaralásra, hosszabb vonat, vagy repülő útra is magunkkal vihetjük, de alacsony érzékenysége miatt izmosabb erőforrást igényel.
 
Feltételesen tudom ajánlani az Audio-Technica ATH M40fs fülest. Masszív darab, akár dobálni is lehet, néhány zenei, leginkább elektronikus műfajokban a hangja is elviselhető, a basszusa kimondottan kellemes.
 
A többiek nálam nem mentek át a harcászati vizsgán. Túlságosan kiszolgáltatottak, védtelenek a muzsikusoktól érkező határozottabb rohamok ellen, így hát visszaküldöm őket a kiképző táborba.
 
tesztsorozat következő részében körülnézünk a tiszti kaszárnyában néhány jó parancsnokra vadászva a 30-100e forintos tartományban.

Fülelés 1

 
 
 
A fejhallgatókat a Hangbarlangtól kaptam kölcsön, köszönet jár nekik a segítségért.
 
 
Read 649 times
More in this category: Fülekezés 2. - Altisztek »
Ön itt van: Kezdőoldal Cikkek Tesztek blog Fülekezés 1. - Gyalogság