csütörtök, 30 május 2013 08:00

TEAC UD-501 DAC - Az új irány?

Rate this item
(0 votes)
Néhány évvel ezelőtt a számítógépes zenelejátszás elterjedése sok hullámot gerjesztett az éppen kissé hullaszagú audio piacon. Felpörögtek a szoftverfejlesztések, a hagyományos felvételek mellett egyre több album szerezhető be nagyobb felbontásban, új eszközként megjelentek az audio USB kártyák, amik minőségi forráskészülékké tették PC-inket. Rendszereink fontos láncszeme lett a D/A konverter, amik soha nem látott mennyiségben árasztották el a piacot, a róluk szóló beszámolók és kérdések pedig a fórumokat. A jobb hangzás érdekében megtanultuk jól beállítani az operációs rendszereket és szoftvereket, tekintélyes zenegyűjteményt halmoztunk fel komoly kapacitású háttértárakon, amikről fotelünkben ülve, okostelefonunkat simogatva választjuk ki a vágyott albumot. Mindez már mindennapos rutinná vált (pláne az ücsörgés). Lehet itt még újat mutatni?
 
A szokványos beépített hangkártyákat gyorsan kenterbe vágták az új, USB bemenettel is felvértezett DAC-ok, amiknél olyan ütemű fejlődés mutatkozik, amire a CD lejátszók megjelenése idején volt példa utoljára a HiFi világban. Emellett a számítógépes lejátszás területén is mozgolódás indult meg.
 
A 90-es években kemény cyber háború dúlt az akkor még ereje teljében lévő Microsoft és a feltörekvő Apple Macintosh között a számítógépes média állományok formátumát illetően is (Wave versus AIFF), de mindketten az Audio CD-hez kidolgozott PCM formátumra építkeztek, így hát a digitális technikára átálló hangstúdiók is PCM jelfeldolgozású berendezéseket vásároltak. A Föld forgott tovább és hamar kinőttük a CD lehetőségeit. Alig 15 év elteltével igény merült fel egy jobb hangminőséget produkáló (no meg a kiadók nyomására másolás elleni erős védelemmel rendelkező) eljárásra. Az iparág szokása szerint a fejesek most sem tudtak megegyezésre jutni, több - egymással inkompatibilis - szabvány is rögzítésre került (HDCD, SDCD, DVD-A, SA-CD). A vitatkozásnak az lett a vége, hogy egyik megoldás sem terjedt el igazán, közülük ma már csak az SA-CD tartja magát egy minimális és csökkenő piaci részesedéssel. Az áttörésnek leginkább az állta útját, hogy az asztali SA-CD lejátszók közül csak a drágább példányok (pl. Marantz SA-7, Sony XA-P9000ES) tudták igazán megmutatni a technológia fölényét a hagyományos Audio CD-vel szemben, az olcsóbb készülékeken minimális különbség volt csak hallható, emiatt sokan legyintettek a történetre.
 
Miben tud többet az SA-CD-nél alkalmazott DSD jelfeldolgozás az Audio CD-hez képest? A hagyományos PCM megoldás alapja, hogy a digitalizálandó jelből fix időközönként mintát vesz és annak értékét a bitmélységnek megfelelő felbontásban tárolja. Audio CD esetében ez a mozzanat 44,1 kHz frekvencián és 16 bites felbontással történik. A DSD kissé másként közelít. Mintavételezés persze itt is van, ám nem tárolja el az egyes minták teljes értékét, csak egy 1 bites információt, mégpedig hogy az előző mintához képest pozitív vagy negatív irányban változik-e a jel amplitúdója. Így sokkal kisebb adatmennyiséget kell feldolgozni, ami lehetővé teszi a mintavételi frekvencia drasztikus emelését. Az első generációs DSD esetében ez 2,82 MHz lett, tehát 64-szer gyakrabban veszünk mintát, mint a CD esetében, de léteznek már 5,64 MHz-en ketyegő felvételek is. Szimpatikus adatok, de a gyakorlatban milyen hallható előnyökkel járnak? 20 kHz helyett 100 kHz sávszélesség, 96 dB helyett 120 dB elméleti dinamika tartomány, alacsonyabb zaj. Örülünk? Örülünk!
 
Miért nem terjedt el a számítógépes audio világában ez a szépséges DSD? Alapvető probléma volt, hogy az SA-CD lemezeket nagyon erős védelemmel látták el, az Audio CD-vel szemben sokáig nem lehetett digitálisan másolni, tartalmát elmenteni. Az audio szempontból PCM jelekre kitalált USB 2.0 és SPDIF szabvány sem engedte meg DSD jelfolyam továbbítását, tehát ha valamilyen módon szert is tettünk SA-CD anyagokra, azokat lejátszásnál PCM jellé kellett konvertálnunk, így viszont a DSD nagyjából minden előnyét elveszítettük. Az első gondot a Sony PS3 játékkonzolja oldotta meg, mivel a benne lévő optikai meghajtó némi szoftveres segítséggel képes kiolvasni és elmenteni az SA-CD lemezek teljes tartalmát.  Ezt kihasználva gyorsan szaporodni is kezdtek az SA-CD RIP állományok, amik a gyári lemezek teljes értékű másolatai. (A cikk írásakor mintegy 9000 hivatalos SA-CD kiadvány kapható és nagyjából 1200 album lelhető fel DSD ISO formátumban a Neten.) A lejátszást pedig az USB szabvány megerőszakolása tette lehetővé. Az ebben élen járó Mytek cég kitartó munkájának eredményeként 2011-ben megjelent a piac első, USB összeköttetésen natív DSD kijátszásra képes konvertere, a Stereo192 DAC. Taps! Nem tétlenkedtek a versenytársak sem és villámgyorsan felbukkantak a fejlesztést komolyan vevő cégek hasonló készülékei. Ebben a piaci hullámban tűnt fel 2013 elején a TEAC UD-501, mely viszonylag alacsony (850 $, 700 €) árával azonnal magára vonta a hifisták figyelmét, köztük az enyémet is.
 
TEAC front
Mivel a TEAC a professzionális világban jeleskedő TASCAM vállalat leágazása, készülékeik, így az UD-501 is enyhén stúdiós hangulatot kelt masszív fémházával, miniatűr hordfüleivel. Az emlegetett USB csatlakozáson kívül rendelkezik 2 koax és 2 optikai SPDIF digitális bemenettel is, az analóg kimeneti jelet pedig RCA és XLR aljzatokon kapjuk. A teljesen szimmetrikus, duál-monó felépítésű belvilág csatornánkénti toroid transzformátorok, 32 bites BurrBrown PCM1795 D/A chipek, MUSES 8920 műveleti erősítők köré épül. Kapunk egy fejhallgató erősítőt is, de a hangerőszabályzó sajnos a vonalkimenetek szintjére nincs hatással, így az UD-501 nem teljes értékű előerősítő. Na végre egy hiba! Az előlapi (kikapcsolható) kijelző tájékoztat minket az aktuális üzemmódról, a játszott anyag felbontásáról és az aktivált digitális szűrőkről. (Bizony ilyen is van, de ezekről később...) Felbontásban a csillagos ég a határ, PCM jelek esetében 384 kHz/32 bit a felső érték, DSD-nél a 2,8 és 5,6 MHz-es anyagok megszólaltatása sem probléma, tehát a készülék nem mostanában fog az elavult cuccok fiókjába kerülni. A gyártó oldaláról Windows drivert és a TEAC saját lejátszó szoftverét tölthetjük le, amiket dicséretes módon folyamatosan fejlesztenek, az elmúlt 3 hónapban 2 alkalommal is frissült mindkettő, hallható javulást hozva a hangzásban.
TEAC inside
A beüzemelésben nincs semmi különleges, a driver telepítése után Windows rendszer alatt ASIO, WASAPI, Direct Sound, Kernel Stream kijátszó protokollok állnak rendelkezésünkre, tehát sejthetően minden népszerű lejátszó szoftver alá be tudjuk majd állítani kimeneti eszközként a TEAC DAC-ot. 
 
Néhány nap használat után gyors, univerzális, de kissé kemény hangzású készüléknek gondoltam az UD-501-est. Új példányt szereztem be, így az első 1-2 hétben különösebben nem foglalkoztam vele, csak toltam bele az üzemórákat, de már az első percekben feltűnt az erőteljes, szépen textúrázott basszusa és tiszta felső tartománya. Szegény készülékeknek nálam mindenféle műfajjal meg kell küzdeniük Monteverditől a Metallicáig, így részemről fontos szempont a műfajfüggetlenség. A TEAC számomra nagyszerű partner mindenféle muzsika hallgatásában, így néhány ismerkedős randi után hosszú távra összebútoroztunk.
 
Az új generációs D/A konverterek egyre gyakrabban kínálnak különféle digitális szűrőket. Az UD-501 is fel van fegyverezve ilyenekkel, miáltal az amúgy univerzális és semleges hangzása nagy mértékben testre szabható. PCM lejátszásnál 3, DSD esetében 4 féle beállítás közül választhatunk, illetve lehetőségünk van egy 192 kHz-re történő felkonvertálásra is. Ez utóbbi a szokásos eredményt hozza, tisztítja a felső tartományt, nyugtatja a muzsikát, de kicsit el is vesz a lendületből, így én ezt a funkciót kikapcsoltam. Zenei gyűjteményemben amúgy is egyre nagyobb arányban vannak nagy felbontású felvételek, tehát felkonvertálásra nincs igazán szükségem. A PCM szűrőknél találunk OFF állást is, amiről a gyártó nem sokat árul el, de egyesek szerint NoS (Non Oversampling) üzemmódot jelent. Ezen kívül SLOW és SHARP módozatok léteznek még. Előbbi folyékonyabb, érzelmesebb, utóbbi izgágább, agresszívabb hangzást produkál, némileg több részletet megmutatva. Mindegyikben van szerethető, de számomra a SLOW üzemmód vált be leginkább a széles zenei palettához. Gyanítom, az elektronikus zenéket kedvelőknél a FAST beállítás lesz a kedvenc. DSD lejátszásnál 4 féle beállítás közül választhatunk, amik csak a hallható tartomány feletti szűrési karakterben különböznek, mégis befolyásolják a hangzást. Nem állítanék fel köztük sorrendet, mivel erősen szubjektív a kérdés és nincs is akkora differencia köztük, mint a PCM szűrőknél, de érdemes kipróbálni őket.
 
A cikk végére tartogattam a puskaport a megfáradt szemű olvasónak. Korábban - néhány alapszintű SA-CD lejátszót leszámítva - nem volt még alkalmam natív DSD lejátszást kipróbálni otthoni környezetben, így nagyon kíváncsian táraztam be néhány SA-CD RIP albumot. Akad köztük olyan, ami PCM formátumban is rendelkezésemre áll, ideális összevetési lehetőséget kínálva. Az ezzel járó élményt minden computerizálódott zenekedvelőnek melegen ajánlom! A DSD anyagok meglepően folyékonyabbak, dinamikusabbak PCM társaiknál, egyszerűen nemesebb hangzást produkálnak. Teszik ezt még a nagyobb felbontású PCM verziókkal szemben is, ami számomra egyértelműen mutatja, a számítógépes zenelejátszásban még bőven van tartalék és nagyon meglepődnék, hogy ha ezt nem a DSD világ jelentené. Az ide induló kirándulónak nagyszerű útitársa lehet a TEAC konvertere.
 
Adós vagyok még a fejhallgató erősítő jellemzésével. Ezt nem húznám hosszúra, mivel nincs túl nagy viszonyítási alapom e téren, otthon ritkán hallgatok zenét fülessel. Nyitott, dinamikus, erőteljes hangot kaptam a TEAC DAC-től Sennheiser HD-590-es fejhallgatómmal párosítva.

A TEAC UD-501 D/A konvertert többféle környezetben is kipróbáltam már, otthoni rendszeremben Foxconn Barebone PC, KingRex PreAmp előfokozat, Crown PSA-2 végerősítő, saját készítésű hangsugárzóim és kábeleim között üzemel.
 
A cikk írásakor nincs információ a TEAC UD-501 haza forgalmazásáról, magánimportban beszerezhető az EU bármelyik országából 700-900 € közötti áron.
 
Read 407 times
Login to post comments
Ön itt van: Kezdőoldal Cikkek Tesztek blog TEAC UD-501 DAC - Az új irány?