hétfő, 22 június 2020 10:27

Zidoo UHD2000 lejátszó

Rate this item
(10 votes)

1996. Ebben az évben találkoztam először az Internet világával. Ebben az évben vásároltam az első mobiltelefonomat. Ebben az évben vettem az első PC-met egy professzionális hangkártyával (utóbbinak 110e Ft volt a nehezen feledhető vételára, ami akkoriban 4 havi átlagkeresetet jelentett). Ebben az évben kezdtem el hangfelvételeket készíteni számítógép segítségével. Ebben az évben kezdtem el kísérletezni az otthoni számítógépes zenelejátszással. Számomra akkor még nem léteztek külső D/A konverterek, lejátszó szoftverből is csak kétfélét találtam (WinAmp, Jetaudio), az operációs rendszerek (Windows 3, Windows NT) enyhén szólva nem támogatták a multimédiás felhasználást, sőt még USB összeköttetés sem létezett. A nehézségek ellenére én mégis hamar átpártoltam a lemezek világából, eladtam az utolsó CD pörgetőmet és a lemezjátszómat is elcsomagoltam, ma is a szekrény mélyén alussza hosszú álmát. Ezzel persze sikeresen kivívtam a hobbitársak megvetését, akik a számítógépekben inkább gonosz ellenséget, nem hasznos segítőtársat láttak. A többség azóta véleményt váltott, de még mindig vannak, akik szerint számítógép nem való egy lejátszó rendszerbe.

 

24 év rövid idő, de arra bőségesen elégséges volt, hogy életünkben alapvető létszükségletté vált a mobiltelefon, az internet és a számítógép is, sőt utóbbival ma már nem bűn zenét és filmeket lejátszani. Sokan belátták, hogy ha már időnk nagy részét ilyen gépek társaságában töltjük, érdemes őket sok más, korábban nem megszokott feladatra is használni. 4-5 évvel ezelőtt éreztem az áttörést, amikor széles körben elfogadottá vált a HiFi rendszerekben is a PC, mint lejátszó eszköz, kapott is egy hangzatos "Audio PC" plecsnit. A hifistáknál jóval rugalmasabb házimozisok kicsit korábban eszméltek, náluk már 10 évvel ezelőtt is gyakori volt a HTPC-k használata. A népszerűség persze meghozta a piaci változásokat is, mostanra több száz vállalkozás fejleszt zene- és filmlejátszó szoftvereket, audiophil alkatrészeket, komplett gépeket. Jómagam is színre léptem a Luxor PC többféle verziójával, a hazai piacon talán elsőként, de néhány éven belül többen is követték példámat. Sokan össze is kötötték a nevem a számítógépes lejátszással, önkéntelenül is szószólóvá váltam a témában. Ám ahányszor csak lehetőségem volt rá, kifejtettem, hogy az audio PC szerintem csak egy átmeneti megoldás, komoly pályafutásra nem számíthat, hamar le fogja váltani valamilyen céleszköz, amiben nem lesz benne az a rengeteg, audio és videó lejátszáshoz felesleges alkatrész, szolgáltatás, ami a mai audio és HTPC-kben található. Ezek a készülékek sok szempontból közönséges PC-k, az alaplapok, processzorok, memóriák, adattárolók semmiben sem különböznek a más számítógépekben használt egységektől. "Csupán" annyi történik, hogy a kommersz, kapcsolóüzemű PC tápegységeket audiophil körökben elfogadottabb, alacsony zajú lineáris tápegységre cserélik, ami persze önmagában még nem garantál semmit (lásd a Parasound P6 előerősítő példáját!), növelik a tápáramkörök számát, csiszolgatják az adatcsatolásokat, speciális USB kártyákat készítenek, száműzik a gépekből a mozgó alkatrészeket, a ventilátorokat hűtőbordákra cserélik, illetve az operációs rendszereket, lejátszó szoftvereket próbálják finomítani, a felhasználáshoz igazítani. A Luxor PC is pontosan ezeken esett át fejlődése során. Ezeken túl viszont az audio PC-k közönséges számítógépek. A műfaj megmentője egy nagy cég lehetett volna, aki nagy tételben és emberi áron dob piacra audio felhasználásra tervezett, speciális alaplapokat, alkatrészeket, részegységeket, de ez valamiért nem következett be. Vélhetőn hozzám hasonlóan a tőkeerős befektetők sem láttak komoly jövőt az audio PC-ben, tömeggyártás nélkül viszont a kifinomult alkatrészek és gépek ára a csillagok közé ugrott, ennek köszönhetően ma egy élvonalbeli audio PC ára több millió forint. Ezzel viszont elveszítettük az egyik legerősebb érvünket, mégpedig hogy ha már úgyis ott van a szobánkban egy számítógép, "ingyen" használhatjuk azt zenehallgatásra is. A minőségi számítógépes videó és zenelejátszás ma már semmivel sem olcsóbb, mint a többi megoldás, szóval átestünk a paripa másik oldalára.

 

Mindig akadtak szkeptikusok a témában, akik jól bevált, hagyományos készülékekkel vetették össze a média PC-ket és bizony jó ideig könnyedén le is tudták győzni azokat. Ám a számítógépek szoftveres és hardveres fejlesztése nagy ütemben zajlott, így a kapott kép- és hangminőség törvényszerűen elérte a korábbi referencia szinteket. A Luxor PC is néhány éve rendre győztesként szerepelt az ilyen megmérettetéseken, nála jóval drágább asztali lejátszókat utasított maga mögé kép- és hangminőség, praktikum és ár/érték szempontjából. De közben erejét gyűjtötte egy új műfaj, elsősorban távol-keleti cégek üzemeiben egyre jobb minőségű célgépek készültek, amik nem a hagyományos PC-ket fejlesztették, sokkal inkább a mobil eszközök világából emeltek át technikai megoldásokat. A folyamatot nagy mértékben könnyíti a nyílt forrású Android rendszer, ami a végtelenül komplex Windows világhoz képest ideális környezetet ad az audio és videó lejátszás számára is. Lássuk be, erősen komikus, mikor a megvásárolt Windows rendszer szolgáltatásainak 99 %-át újabb pénzen vásárolt szoftverekkel próbáljuk kikapcsolni a jobb hangzás reményében, vagy mikor izomgépeken futtatunk olyan szoftvereket, amik egy 20e forintos telefonon is gond nélkül futnak!

Zidoo UHD2000

 

A média playerek piacának új generációs résztvevői között ma már sok céget találunk, közülük a legnépszerűbb nevek a ChromeCast, Dune, Oppo (időközben kiszálltak), Zappiti, Zidoo, Egreat, Nvidia Shield. Termékeikben közös, hogy a hardver és a szoftver is kizárólag a felhasználási feladat teljesítésére szorítkozik, nélkülöz minden túlkapást és felesleges összetevőt, így a készülékek kis méretűek, alacsony fogyasztásúak, kezelésük egyszerű és rugalmas, áruk alacsony. Közülük néhány szempontból kilóg a Zidoo egyik terméke, amely próbál az átlag feletti minőségi elvárásoknak is megfelelni. Kíváncsiságból tettem hát vele egy próbát és a végére jártam, mit produkál egy modern media player a kihegyezett audio PC ellenében. Hozzám hasonlóan sokan mások is ezen törhetik a fejüket, mert a készülék beszerzése nem egyszerű, hiánycikknek is mondhatjuk. 

Zidoo UHD2000 1

 

A szokványos aprócska lejátszók jellemzően megelégszenek azzal, ha egy pipát tehetnek a gyakoribb audio és videó formátumok lejátszása mellé. A Zidoo emeli a tétet, izmos hardvert épített az UHD2000 nem is olyan apró, 43 x 31 x 7 cm méretű gépházába. A központi processzor a Realtek RTD1296 ARM Cortex-A53 quad-core, amit 4 GB DDR4 RAM támogat. A videó feldolgozásért ARM T820 chip felel. Kapunk gigabites ethernet csatlakozást, WiFi és BT összeköttetést, koaxiális és optikai digitális, RCA és szimmetrikus XLR analóg audio kimeneteket, két HDMI 2.0 kimenetet és egy bemenetet, továbbá a hátlapon USB 3.0 és USB C, az előlapon USB 2.0 csatlakozást (bár utóbbi csak az előlap lehajtása után érhető el). Az audio jelek feldolgozását XMOS áramkör és ESS Sabre 9038 Pro D/A chip végzi, natív DSD és PCM támogatással. Az Android rendszer és az applikációk 32 GB eMMC belső tárhelyen foglalnak helyet, ezen túl a készülék két SATA3 csatolású merevlemez fiókkal rendelkezik, amikbe hagyományos és SSD háttértárakat is betolhatunk, oldalanként max 14 TB tároló kapacitással, ami vélhetően mindenkinek bőségesen elegendő. Videó fronton True 4K/60P H.265/HEVC HDR 10bit feldolgozást kapunk, audio fronton a maximális felbontás natív DSD512 és 768kHz/32bit PCM. Ez eddig jeles minden szempontból, nehéz belekötni, bónuszként van a készülékben egy analóg tápegység toroid transzformátorral. A csomagban találunk még egy infrás, tanítható távvezérlőt is. A készülék visszafogott külsőt és fekete színt kapott lehajtható előlappal, igényesen visszafogott, állítható fényességű, korrekt minőségű kijelzővel. Nincs a távol-keleti készülékeknél általános brutális kék LED, sem ízléstelen aranyozott gravírozás.

 

Zidoo inside 2

 

Beüzelemés után a grafikus felületen zene- és filmlejátszó alkalmazás, illetve beállítási lehetőségek hada kínálja magát. Előzetesen olvastam néhány régebbi szoftveres bénaságról, ezért első intézkedésem a készülék firmware frissítése volt. Szerencsére pont a napokban adtak ki egy újabb verziót, én már annak birtokában kezdtem meg az ismerkedést. Filmjeimet egy jókora merevlemezre gyűjtöttem, amit a Zidoo gyomrába ültettem, ő pedig szorgalmasan átvizsgálta a tartalmát. Két évtizedes audio PC és HTPC felhasználással a hátam mögött reflexből próbáltam a megszokott felületeket, szoftvereket ráerőltetni az új masinára, ami csak részben sikerült, mivel Androidra nincsenek meg ugyanazon megoldások, amiket a Windows világban megszoktam. Videó lejátszásra sok évig Kodi-t használtam, aminek van ugyan Androidos verziója is, ám sehogy sem sikerült hibátlan működésre bírnom az új gépen. A filmeket még sikeresen betárazta magának a szoftver, így megkaptam az ismerős felületet, de a lejátszás már gondot okozott, a kép ugrált, nem tudta szinkronizálni a vetítőmmel, nem állította át annak képfrissítési frekvenciáját, a Windows-nál bevált trükkök sem működtek. Kedvenc zenelejátszómat, a jRivert sem tudtam megfelelően telepíteni, csak egy fogyatékos kezelő felületet sikerült kicsikarnom belőle. A Google Play áruház telepítése után ugyan rendelkezésemre állt a teljes Android világ rengeteg alkalmazással, de pár napos küszködés és esetlenkedés után beláttam a saját korlátoltságomat és használni kezdtem a Zidoo saját megoldásait, amik egészen barátságosak. A videó lejátszó példás rendben felsorakoztatta filmgyűjteményem darabjait, sőt rengeteg érdekes információt is letöltött hozzájuk a világhálóról. Szinte minden filmet tökéletesen felismert, csupán néhány magyar koncerttel gyűlt meg a baja, azokhoz nem talált semmit a nemzetközi adatbázisokban. A felületét kicsit szokni kell a Kodi után, de a filmlejátszás tökéletesen működik a gyári szoftverrel. Sőt nem csak működik, hanem az első néhány tesztnél az államat is megpróbálta elcsatolni a fejemtől, mert olyan képminőséget produkált, amit nekem PC-ből még soha nem sikerült kicsikarnom. Sokan mondogatják, hogy HDMI kimeneten nem lehet különbség két lejátszó képminősége között, de sokadszor meg kell őket cáfolnom, ugyanis a Zidoo durván éles, részletgazdag, zajtalan és reccenésektől mentes mozgású képet produkál, amit más lejátszóktól még soha nem kaptam meg. Korosodó Sony HW45ES projectorom új erőre kapott és gyönyörű képpel kápráztatott el. Itt már eldöntöttem, hogy a Zidoo marad nálam, de még hátra volt a legnagyobb feladat, a hangminőség tesztelése, amiben sokkal finnyásabb vagyok, mint videóban. 

 

Zidoo desktop

 

Audio terén a Zidoo kicsit bonyolultabb szerkezet, mint videó fronton. Alapesetben az audio jelet közvetlenül kiküldi valamelyik digitális kimeneten (S/PDIF, HDMI). Ezzel a megoldással nem tettem próbát, mert eleve többet vártam el a készüléktől. A Zidoo használók túlnyomó többsége filmlejátszásra veszi a masinát, audio teszteknek, HiFi-s felhasználásnak szinte semmi nyoma a Neten. Ám amit találtam róla, ott megemlítik, hogy a hátlapi USB csatlakozáson át a készülék hajlandó kimeneti eszközként kezelni néhány külső USB-s DAC-ot. Összekötöttem hát a Parasound P6 USB bemenetével és lám, valóban működik, a Zidoo elfogadta kimenetként. Ekkor már kezdtem kritikusan fülelni és bizony, nem kis meglepetést okozva meglepően jó hangzást kaptam. Ellenérzéseimmel dacolva itt merült fel bennem először, hogy ez a készülék esetleg képes kiváltani a drága audio PC-t, de még előttem állt egy komoly lépés. Ugyanis a Zidoo saját D/A konverterrel is rendelkezik, amiben ugyan (számomra) rossz nevű Sabre chip működik, de az előítéleteket nem árt néha próbára tenni, így hát a belső DAC bekapcsolásával megkértem a készüléket, mostantól az audio műsort analóg XLR kimeneten szolgáltassa a Parasound előfok számára. Mint a legtöbb modern cuccnál, itt is választhatunk a D/A feldolgozásnál alkalmazandó audio szűrők közül, amik mindegyike kissé más hangzást ad, el lehet velük játszani. Hagytam időt a lenyugvásra magamnak és a Zidoo-nak is, csak pár nappal később ültem le részletes véleményt alkotni. Jónéhány ismert albumot játszottam le, hol a Parasound, hol a Zidoo D/A fokozatát használva. Nehezen hittem a füleimnek, de ellenpélda nélkül mindenféle zenénél a Zidoo-t talátam élvezetesebbnek, erősebbnek, kiegyensúlyozottabnak, semlegesebbnek. OK, tudjuk, hogy a P6 elsősorban előerősítő, inkább csak az eladhatóságot célzó piaci kényszerből építettek be egy DAC-ot, de az mégiscsak alaposan elpáholta korábbi konvertereimet, szóval nem volt alacsonyan a léc. Nem szépítem a dolgot, a Zidoo lejátszó határozottan maga mögé utasította forráskészülékként a Luxor PC-t, D/A konverterként pedig a Parasound P6-ot. A fölény több, mint meggyőző, nem csak a szokásos "olyan, mintha... " eltérés hallható, annál jóval több. További adalék, hogy Zidoo - Parasound közötti USB összeköttetésen a lejátszás nem volt teljesen hibátlan, néha apró, de hallható ugrások jelentkeztek a zenében, amik a Zidoo saját DAC-ját használva egyáltalán nem mutatkoztak.

 Zidoo audio

 

Itt már kezdtem szoktatni magam a gondolathoz, hogy 24 év után mostantól esetleg nem egy PC szolgáltatja a napi műsort otthonomban. A kép- és hangminőség nem volt már kérdéses, a látottak és hallottak teljesen meggyőztek, de számomra lényeges a felhasználás kényelme is, ebben pedig még számos kérdésre kellett választ találnom. Pl. jRiver nélkül miként fogom vezérelni a zenehallgatást. A Zidoo saját zenelejátszó alkalmazása enyhén szólva is fapados, tartós együttélésre azonnal alkalmatlannak ítéltem. Alternatíva? Próbát tettem néhány Androidos lejátszóval, de néhány perc után magamból kikelve töröltem mindet. A közelmúltban már tettem egy rövid próbálkozást a Roon használatával, de akkor nem éreztem a késztetést magamban a váltásra. Most viszont a jRiver működésképtelensége miatt külső kényszer is volt, így hát visszaköltözött a Roon a rendszerembe, kihasználva a 14 napos ingyenes próbaidőszakot. Otthon töltött időm nagy részét egy izmos munkagép előtt töltöm, ami fotós és videós utómunkára van kitalálva, így meg sem kottyan neki egy audio szerver futattása, tehát felkértem a Roon Core főszerep betöltésére, a korábban a Luxor PC-ben állomásozó zenéimet átköltöztettem ide és kíváncsian vártam, miként érem el a Zidoo lejátszót a Roon hálózaton. Újabb kellemes meglepetésemre a készülék Roon Ready címkével jelentkezett be és kínálta fel magát kimeneti eszközként. Úgy tudom, ez az új firmware-nek köszönhető, a régebbi verziókban ez még nem szerepelt, a Zidoo leírásában sem említik, de most itt van és tökéletesen működik. Ráadásul a jRiver-rel ellentétben a Roon esetében teljes értékű Tidal integrációt is kapunk, így a nagyszerű zeneszolgáltatás is tökéletesen besimult az új rendszerembe. A kapott hangminőség hallatán örömöm teljessé vált, a Luxor PC-t érdemei elismerése mellett egy rövid ünnepség keretében el is csomagoltam (mostantól egy budapesti nívós HiFi bemutató teremben teszi dolgát).

 

Több hetes együttélés után nagyon megszerettem az új felállást. Kedvenc zenéim, szeretett online rádióim és a Tidal kínálata nagyszerű minőségben, kényelmes vezérléssel szólalnak meg, az esti filmnézés is fokozottabb élménnyé vált az új képminőséggel. Mindez fura hibajelenségek, bizonytalanságok nélkül zajlik, amik azért nem voltak példa nélküliek a PC-s lejátszásnál. Filmkatalógus problémámra is megoldás született, mert a Zidoo fejlesztői a sok felhasználói kérésnek engedve elkészítettek egy Kodi verziót, ami már támogatja a készülék hardverét (pontosabban a gyári lejátszóra épül), miközben a megszokott Kodi felületet szolgáltatja ZDMC néven. Kis fejtörést okozott a Windows és Android rendszerek közötti hálózati átjárhatóság. Filmgyűjteményem karbantartását szerettem volna a Windows-os gépről intézni, de a Zidoo nem akart megjelenni a hálózati helyek között. A megoldást az Androidos Samba szolgáltatás és az FTP szerver bekapcsolása hozta, ezután a Zidoo playert Windows alatt már fel tudtam venni a hálózati eszközök közé, ott külön meghajtóként, Z jelzéssel jelenik meg teljes hozzáférést biztosítva a filmjeimet tároló merevlemezhez. Zenelejátszásnál a Zidoo vakon teszi dolgát, a projectorra nincs szükség, mivel Roon hálózaton át vezérlem a folyamatot egy PC-ről, de ilyenkor is hozzáférhetünk a készülékhez a Zidoo saját fejlesztésű applikációjával akár okostelefonról is. Bekapcsolt kijelző mellett a gyári távvezérlővel mászkálhatunk a funkciók között, de megrögzött számítógépes felhasználóként persze hiányoltam az egeret, billentyűzetet, ezért próbából rádugtam egy Logitech vevőt a Zidoo USB csatlakozójára és vágyaimnak engedelmeskedve rögtön lett egérkurzorom és hardveres billentyűzetem. Ezzel minden kényelmi elvárásom teljesült, a produkció minősége meghaladja a remélt szintet, szóval bármennyire is fura kimondani, de mostantól nincs sem audio PC, sem HTPC a rendszeremben, csak egy barátságos, mindenes masina, amit bátran ajánlhatok minden, hozzám hasonló felhasználónak. 

Zidoo front 4

 

Semmi sem tökéletes, a Zidoo UHD2000 sem az. A beépített ventilátorra sajnos szükség van, mert bár a beállítások között kikapcsolhatjuk, intenzív felhasználásnál melegszik nélküle a készülék, néha jól jön neki a belső légcsere, ilyenkor viszont hallható zaj mellett teszi dolgát a pörgentyű. Automatikus hővezérlésre állítva folyamatos filmlejátszás, zenehallgatás során még soha nem pörgött fel, csak böngészéskor, szóval ezzel a fogyatékossággal együtt lehet élni. A formatervezői díjakra esélytelen gyári távvezérlő gombnyomásra éled fel, azaz minden parancshoz két mozdulat szükséges, ami eleinte utálatosnak tűnt, de idővel megszokható. A belső DAC használata kb 300 ms késleltetést okoz az audio adatfolyamban, emiatt a filmhangok elcsúsznak a képtől filmnézés közben, de ez szerencsére a készülék menüjében korrigálható, szóval ez csak első látásra/hallásra hiba. Az UHD2000 a Zidoo flottájának vezetője, azaz legdrágább típusa, ára magasabb a legtöbb konkurens termékénél is, jelenleg 330e Ft körül lehet hozzájutni, ám a 2-3-4-szeres árkülönbözet indokolt a kapott minőség miatt, amennyiben zenelejátszásra is használjuk a készüléket. Azonban ha egy komolyabb media PC-hez viszonyítunk, a Zidoo azokhoz képest fél-, harmadáron érhető el, mégis könnyedén hozza azok lejátszási minőségét, az árkülönbségből pedig életünk végéig futja a Roon és a Tidal prémium szolgáltatásaira, ami számomra elégséges indoklás a váltásra. És ez a váltás nálam nem csak egy készülékcserét, hanem egy korszakváltást is jelent, ami nem kis dolog.

 

 

Read 1775 times
More in this category: « Parasound P6 D/A PreAmp
Ön itt van: Kezdőoldal Cikkek Tesztek blog Zidoo UHD2000 lejátszó