Alig egy évvel és egy világjárvánnyal ezelőtt hajtottam végre komplett rendszerváltást otthoni rendszeremben. A Zidoo UHD2000 azóta is főszereplője mindennapjaimnak, a pandémia miatti home office-ban nem kevesett kellett dolgoznia naponta 10-12 óra muzsikát és 1-2 filmet lejátszva. Továbbra is kiemelkedő minőségű és megbízhatóságú készüléknek gondolom, de természetesen nem hibátlan. Legnagyobb gondot a Roon 2020 őszi rendelkezése okozott neki, miáltal kikerült a támogatott készülékek listájáról, illetve soha nem is szerepelt ott, de korábban ebből nem származott gond. Másik bajom, hogy bár önmagában, saját lejátszó szoftverével képes nagyfelbontású hangfelvételeket is megszólaltatni, Roon hálózatban durcásan megtagadja ezt a lehetőséget. Hónapokon át érlelődött bennem a gondolat, hogy a Zidoo megmarad filmlejátszásra és keresek mellé egy valós Roon támogatású audio playert.

No de mit? Nagy öröm számomra, hogy évek alatt sikerült végletesen leegyszerűsítenem a rendszerem, nem kell kábelkötegeket, készüléktornyokat nézegetnem az otthonomban, pont elég nekem ez a látvány a stúdiókban és a színpadokon. Olyan készüléket kerestem, ami szerepel a hivatalos Roon Ready listán, nem korlátozza fájdalmasan a lejátszható formátumokat és amiben vállalható D/A fokozat is van. Ennél több (hangerő gomb, fejhallgató erősítő, nagy kijelző, millió csatlakozó) ne is legyen benne, mert csak zavarna. Ennek az elvárás csomagnak azonban nagyon kevés készülék felel meg, így egy kezem ujjai is elégségesek voltak az opciók számolására. Nem sorolom, melyik milyen csalódást okozott, még az 1 MFt környéki készülékek némelyikét is gyorsan száműztem a szobámból, mert kezelésük idegtépésre hasonlított, hangminőségük pedig alig haladta meg a Zidoo-tól megszokott szintet, ami több, mint ciki. Nézelődésem során jött szembe a Lindemann Limetree családja, amiben a Network típus pontosan azt kínálja, amire szükségem van. Sikerült néhány napra kölcsönkapnom egy példányt a hazai forgalmazótól és bár a készülék kinézete mosolykeltő, igen jó ajánlásokkal érkezett.

Meglepően apró jószág, szó szerint elfér a tenyérben, nem is fért rá sok dolog. Betáp aljzat, bekapcsoló pöcök, néhány LED, egy Jack aljzat fejhallgató kimenetként, dual-band WiFi és Bt antenna, 100 Mb/s LAN csatlakozás, USB 2.0 aljzat külső tárhoz és egy pár aranyozott RCA analóg kimenet. Slussz. Nincs kijelző, nincs gombok erdeje, csatlakozók armadája. A beállításokhoz is csak a Lindemann applikációjában férünk hozzá, de igazából nincs mit állítgatni. A doboz felbontása után 2 perccel a kütyü üzemképes volt, ami szerintem világrekord a mai technicista közegben. A külső tápegység csatlakoztatása és a WiFi antenna betekerése után a WPS funkciónak köszönhetően máris csatlakozott otthoni hálózatomra és bejelentkezett a Roon-ban kimeneti eszközként, újabb 12 másodperccel később már szolgáltatta is a muzsikát. Az első zeneszám közben telefonomra telepítettem a Lindemann applikációt és ennyi, nincs más teendőnk. Erősen szimpatikus. A mérete és súlya felett sokáig nem tudtam napirendre térni, az alig 30 dekás dobozkát egy izmosabb kábel simán lerántja az asztalról, ezért elhelyeztem rajta egyik kedvenc kövemet az Atlanti-óceánból, ami ugye minden muzsika forrása.

A Limetree tudása igencsak rácáfol a kinézetére. 384 kHz/24 bit PCM és DSD256 felbontásig minden digitális audio formátumot natív módon fogad, ismeri és támogatja a Tidal, Qobuz, Deezer, HRA, Spotify szolgáltatásokat és igen, Roon Ready. Az adatfolyam időzítéséről egy jitter-gyilkos MEMS Femto óra gondoskodik. A digitális jelek analógba fordítását csatornánként egy AK4452 D/A chip végzi dual-mono felépítésben, de átválthatunk DSD üzemmódra a 32 bites AK4137 re-samplerek hadrendbe állításával, ilyenkor minden beérkező műsort DSD256 folyamba konvertál a D/A átalakítás előtt. Nem is kell ennél több. MQA támogatás nincs, de ugye nem is kell. Az 5V/3A erejű gyári tápegység a szokásosnál komolyabb kinézetű, de cseréért kiállt, legalábbis felületes első pillantásra. A belvilágot példás rend jellemzi, a német származás tagadhatatlan. Mert ez bizony egy európai termék, ami a végtelen mértékű távol-keleti kütyüdömpingben kuriózumnak számít. Kijelző nincs, ami sokakat elbizonytalaníthat, de számomra inkább előny, mert nem terel el a zenéről. Két LED segítségével azért kommunikál a külvilággal, színkódokkal tudatja velünk, milyen felbontású és kódolású anyagot játszik le, illetve Bit-Perfect vagy DSD re-sampling üzemmódban dolgozik.

A citromfa gyümölcsét a Parasound P6 előerősítőm fogadta, egyelőre a Zidoo UHD2000 kimenetével párhuzamban, mert birizgált a kérdés, mit tud egymáshoz képest a két, azonos árú, de teljesen más célú, származású és felfogású készülék. Alapszabály ugye, hogy nem kapkodunk, előbb ismerkedünk, aztán véleményezünk, nem fordítva, bármennyire is divat manapság a rögtönítélkezés. Kapott hát időt a Lindemann, de azért néha belehallgattam a gyorsan formálódó produkcióba a Zidoo jól ismert hangzása mellett. Már ekkor is volt köztük egy határozott különbség, de nehezen tudtam volna győztest hirdetni. Mindenesetre biztató volt, hogy a Limetree nem vérzett el azonnal, mint némelyik konkurense, pedig itt még csak WiFi összeköttetésen kapta a zenei műsort. Egy nap elteltével mélyedtem el jobban a jövevény előadásában és ekkor már megvillantotta pengeéles karmait, felzárkózott a Zidoo mellé. Tuningként WiFi rádiójelek helyett ipari CAT8 LAN kábelezést kapott, ami adrenalinként hatott rá, kinyilt, kivirágzott, igazi hangszereket vett elő és egy határozott gyorsulással elhúzott a Zidoo mellett. A történet versengős része ezzel el is dőlt, a döntés megszületett, citromfát ültetek, a törpe marad nálam, hátha megnő a gondoskodástól.

Kiváncsiságom itt ébredt fel igazán. Már nem voltam vásárlási döntési kényszerben, de ki akartam deríteni, mit tud a Lindemann, ezért emeltem a tétet és komolyabb kiszolgálást kapott japán ébenfa alátéttekkel (amik ha a hangzásra talán nem is, de csodás látványukkal rám biztosan hatnak), izmosabb tápegységgel és Wireworld Eclipse Platinum kábelezéssel. Időközben a bejáratás legnehezebb első 30 óráján is átestünk, ezért elővettem a szigorúbb énem és maximalista vizsgabiztosként ültem le egy kiadós zenehallgatásra, velem szemben a felvértezett Limetree, kezemben a Roon vezérlő és egy nagyobb pohár juhfark, a szobában pedig teljes sötétség, mert ugye csak így lehet. Van az agyamban jónéhány elraktározott hangzásminta az emúlt 3 évtizedből, amiket titokban 4 kategóriába sorolok: legalul a kommersz HiFi, aztán a csúcs HiFi (nem azonos a High End-del!), utána a középszintű stúdiós, végül a komolyabb Pro Audio világ. Mindnek megvan a maga jellegzetessége, korlátja, amik között nem szokott átjárás lenni, a kategóriákon belüli eltérések számomra kevésbé perdöntőek. Ezt már sokszor bevallottam magamnak, amikor képes voltam (és egyre inkább képes vagyok) kicsit távolabbról szemlélni/hallgatni a berendezéseket és kissé kívülállóként részt venni a HiFi-ben, mikor nem hatalmasodnak el rajtunk az előítéleteink, vagy a friss vásárlás okozta öröm.

Kedves olvasó, a Lindemann Limetree Network egy kivétel. A bejáratást és a gondos kiszolgálást meghálálva olyan erejű gyorsítórakétákat gyújtott be, hogy meglepetéstől megnyúlt arccal pislogtam az üres szobában. Gyári tápegységével is szerethető, lendületes, de kicsit vékonyka hangzást ad, ám nehézsúlyú bajnok lesz egy izmosabb áramforrással. A különbség nem olyan drámai, mint sokan elvárják egy ilyen cserétől, de jól érzékelhető. Méretes hangdobozaim is meglepődtek néha, milyen energiák megmozgatására és szubbasszusok létrehozására készteti őket az apró Lindemann kölyök. A térhatás hatékony, bár nem szoktam nagy jelentőséget adni a színpad szélességének, mélységének, magasságának, mert ezek általában mesterséges effektek, de a Lindemann készüléke meglepően tágas és stabil teret rajzol. Ennél fontosabbnak gondolom, hogy ebben a térben úgy rajzolja meg a szereplőket, hogy nem kusza tömeget alkotnak, hanem át lehet látni közöttük, miközben mindnek stabil pozíciója és mérete van. A fúvósötösöket bemutató felvételek lejátszásánál sajátosságukból fakadóan térben általában összefolynak a hangszerek, de a Lindemann tolmácsolásában könnyedén azonosíthatóak pl. az Empire Brass albumokon. Néhány zenei alkotó kreatív eszköznek tekinti a térhatást, játszanak a hangok, effektek térbeli elhelyezésével, az atmoszférával. Az ilyen felvételeken különösen brillírozik a Limetree, de a kevés mikrofonos felvételek valós atmoszférája is meghökkentő hitelességgel mutatkozik meg a produkcióban.

A legtöbb félmillió Ft alatti készülék hangzása erősen műanyag, mindegyiken van egy vastag pakolás, ami alól csak pillanatokra tűnnek elő a muzsikusok és hangszereik, általában csak az árnyaikat látjuk/halljuk. Ez a gonosz ragacs ha különböző mértékben is, de ott van a legtöbb lejátszónál, DAC-nál és a Zidoo esetében is megvan. A Lindemann törpéjénél viszont nincs. A szokásos májkrémes hangok helyett itt valódi rezonáns hangszerhangok vannak, a ködös, félhomályos tér helyett tökéletesen megvilágított és gondosan berendezett 3 dimenziós színpad, 0 és 1 értékek helyett finom rétegződést mutató dinamika, unalmas kottajelek helyett valódi instrumentumok tárnak elénk meglepően élvezetes műsort, amit én csak igen komoly (és drága) HiFi és korrekt stúdiós technikától szoktam megkapni. Sok éven át álltam színpadon hangszerrel a kezemben, azóta is a zenei világban mozgok, így nálam kiemelten fontos, hogy a hangoknak ne csak magassága, ereje és hossza, hanem felülete, íze, textúrája is legyen, ez adja az előadás hangzási értékét. Hallani akarom, ahogy zeng a fém, rezeg a fa, vibrál a bőr, de otthoni lejátszó rendszerektől általában csak egy elnagyolt vázlatot kapunk minderről. Az új lejátszó azonban képes volt mindezt behozni a szobámba és ami talán mindennél, de a szokásos hifista jelzőknél biztosan fontosabb, hogy minden nap meghozza kedvemet a zenehallgatáshoz. Remélem, Te is megtapasztaltad már, némelyik felvételben micsoda rejtett csodák vannak, amik csak ritkán mutatkoznak. Mike Oldfield, Roger Waters albumai tele vannak ilyen kis titkokkal és a Lindemann sorban feltárja őket. A Rossini-féle Stabat mater dolorosa teljesíti küldetését és szigorú kézzel facsarja az ember lelkét, Mozart Requiemjének Lacrimosa tételét is nehéz sírás nélkül hallgatni, míg Vivaldi könnyedebb műveit hallgatva egy virágos mezőn piknikezhetünk. Amelyik készülék képes közreműködni a zenében mélyen rejlő érzések átélésében, azt joggal nevezhetjük megfelelőnek, avagy HiFi-nek az eredeti, ősi értelemben véve (a vásárlási versennyé silányult hobbitól függetlenül). Minden más csak cicoma, utánzat, hamisítvány.

Néhány közös nap tapasztalatai alapján a Limetree igen jó partner a nappali odatekerős és az éjszakai lábujjhegyes zenehallgatásban egyaránt. Akár hibájának is tekinthetjük, hogy nem hagyja magára hallgatóját, folyamatosan előtérbe nyomul (a zene), tehát lapos háttérzaj keltésére kevésbé alkalmas. Kegyetlenül megmutatja a felvételek jellegzetességeit, erényeit és hibáit, tehát alaposan megszórja a mezőnyt. Ez sokak számára hátránynak tűnhet, de nekem inkább előny, hogy kategóriatársainak többségével ellentétben nem a saját hangzását erőlteti mindenre, hanem inkább a felvételek hűséges bemutatásán dolgozik. Márpedig a felvételek sokfélék szerencsére.

Nem vagyok nagy rajongója az up-sampling megoldásoknak. Kipróbáltam már sokfélét, de néhány nap után mindet kikapcsoltam. A Lindemann és a Roon ezirányú képességeit is próbáltam feltérképezni, de ezek sem nyerték el tetszésemet, maradtam az eredeti felbontásnál. A PCM felkonvertálás és a DSD re-sampling is jól hallható, tetszetős eredményt ad, folyékonyabbá, teresebbé teszi a hangzást, ami bizonyára sokaknak tetszik, de puhítja, lágyítja a produkciót, ami nekem nem jön be, jobban szeretem a nyers megszólalást.

Adós maradok a Lindemann applikáció bemutatásával. Vetettem rá néhány pillantást és szimpatikusnak is láttam, de számomra a Roon egyelőre tökéletes szolgáltatást nyújt, nem nézegetek mást. Ez persze idővel változhat.

A Lindemann Limetree Network hazai ára jelenleg 330e Ft. Azt gondolom, ha egy méretesebb dobozba építették volna szép színes kijelzővel és MQA matricával, 2-3-szoros áron is sikertermék lenne. De így és ennyiért nem több, mint kihagyhatatlan lehetőség annak, aki nem akar/tud milliókat költeni egy nagyszerű tudású és minőségű lejátszóra. Bár csak két éve van a piacon, sajnos kifutó modellnek számít, mivel a globális chiphiány miatt kényszerűségből megszűnt a gyártása. Tessék lecsapni arra a néhány példányra, ami még a raktárakban fellelhető, mert ritkán kapunk ilyen magas labdát!