szombat, 12 március 2022 10:33

My Reel Club - Juhász Gábor trió felvétel

Rate this item
(2 votes)

 

Hosszú kihagyás után ismét volt szerencsénk nagyszerű zenészekkel hangfelvételt készíteni a My Reel Club szárnyai alatt, sőt ezúttal már kiadóként is részt vettünk a folyamatban. Nagyratörő tervekkel és komoly lendülettel indítottuk útjára a My Reel Club hangfelvétel sorozatát 3 évvel ezelőtt. Határozott szándékunk volt, hogy a technikai háttér iránt is érdeklődő zenehallgató közönség számára bemutassuk a hangstúdiókban zajló munkát, ezáltal segítsünk a zenei anyagok megértésében, értékelésében. Sajnos a világjárvány átmenetileg lehetetlenné tette néhány elképzelésünk megvalósítását, de a helyzet már javul, így bár egyelőre közönség nélkül, de bővíthettük saját felvételeink sorát.

 

Juhász Gábor

 

Ezúttal Juhász Gábor triójával sikerült együtt dolgoznunk a Planets című album felvételén a Digital Pro hangstúdióban. Gramofon- és Artisjus-díjas, Aegon-társdíjas jazzgitáros és zeneszerző, a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola jazz gitár szakán és a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz tanszékén oktat, nem mellékesen 2021-ben az év jazzgitárosa lett. Gáborral régről ismerjük egymást, zenei pályánk is találkozott egykor, sok év után örömmel üdvözöltem. 

 

Az 2006-ban alapított trióban Kovács Zoltán nagybőgőn és Jeszenszky György dobokon játszik, mindketten magasan képzett, hangszerüket mesteri szinten kezelő muzsikusok, akik izgalmas játékukkal és alázatosságukkal a munka során sok örömet okoztak a stábnak is. Sokra tartom az olyan zenészeket, akik nem önmagukat, hanem a teljes produkciót tekintik legfontosabbnak ilyen helyzetekben (is). Ők ilyenek. A hármas Gábor zenei terveinek megfelelően ezúttal kiegészült két taggal. Karosi Julia egyedien különleges énektechnikájával érdekes színt adott az anyagnak és a férfi csapatnak. Tony Lakatos jó ideje külföldön él, de minden hazai jazzkedvelő számára ismerős szaxofonos, aki komoly nemzetközi ismertséggel is rendelkezik. Most néhány napra hazautazott a felvétel kedvéért. Tiszteletre méltó rutinja, zenei és emberi tekintélye a néhány napos közös munka fontos szereplőjévé tette.

 

 

A felvételnek helyszínt adó Digital Pro stúdió vezetője, Matók István a hazai hangmérnöki szakma kiemelt szereplője, a MRC tagok számára sem idegen, hiszen volt már nála összejövetelünk. A felvétel tervezésétől kezdve magabiztosan vezényelte a technikai stábot és a műszaki berendezéseket. A zenei elképzelések, a rendelkezésre álló idő és technikai eszközök alapján rögzítettük a főbb támpontokat:

 

- Az anyagot "élőszerűen" rögzítjük, azaz minden zenész együtt, egyszerre, közös légtérben játszik, így élőben látják és hallják egymást, valós időben tudnak egymásra reagálni, ami ebben az improvizatív zenei stílusban elengedhetetlen.

 

- Hangzási korrekciókat, effekteket csak minimális mértékben akalmazunk, megfelelő mikrofonozással próbáljuk rögzíteni és megmutatni, ami a stúdióban elhangzik.

 

- Többféle rögzítő technológiát használunk, készítünk soksávos 192kHz/24bit PCM anyagot ProTools környezetben, illetve sztereó DXD/DSD anyagot Merging Audio környezetben és lesz analóg szalagos sztereó felvétel is. A három verzió különböző értékesítési felületekre és közönség elé kerül, kidolgozásuk ennek megfelelően eltérő lesz.

 

- Az utómunkánál ragaszkodunk az eredeti hangzáshoz, hagyományos értelemben vett Mastering nem lesz, de a PCM anyagnak igazodnia kell a kommersz elvárásokhoz is.

 

 

A felhasznált eszközök nagy része István stúdiójának állandó elemei. Az ott telepített AVID ProTools rendszeren történt a nagyfelbontású PCM rögzítés, minden mikrofon jele külön csatornán, így lehetőség van utólagos hangkeverésre, amit a leendő CD kiadvány és a streaming szolgáltatók elvárásai szükségessé tesznek.

 

 Juhász Gábor gitár soundja

 Juhász Gábor két hangszert hozott a felvételre. A Copernicus in tartu című szerzeményt egy Collings C10 Deluxe akusztikus gitáron játszotta, a többi tracken egy legendás Gibson ES 175 Herb Ellis Modell Plus elektromos gitárt pengetett, melyre Thomastik Jazz Swing JS13 húrokat szerelt, abból is a legvastagabb szettet a telt hangzás érdekében. Az elektromos gitár egy Nyerges András által épített csöves/FET-es hybrid erősítőn és 30 cm-es Fane hangszòròn szólalt meg, aminek hangját Sennheiser MD 421 és Shure SM 76 mikrofonokkal fogtuk be, a gitár-sound ezek keverékéből állt elő.  
 
Kovács Zoltán nagybőgője egy Fábián Géza féle 2006-os modell, ami elé két Neumann TLM103 mikrofon került a húrokhoz közel, illetve a húrláb alá. A szaxofonok elé Warm Audio 67 Tube Condenser (Neumann U67 klón) mikrofon került, Karosi Julia pedig egy Warm Audio 47 Tube Condenser (Neumann U47 klón) mikrofonba énekelt nagy átéléssel, rendkívül izgalmasan.
 
 
 
 FAP_8063.pngSax mikrofon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A doboknál AKG D25 (lábdob), AKG C251 (pergő), WA-84 (lábcin), AKG C414 (tomok) és AKG C12A (overhead) mikrofonok dolgoztak Jeszenszky György egyedi készítésű és nagyszerű hangzású DDrum felszerelése körül:
 
Dob mikrofonok
 
A stúdióban mindenki egy légtérben, de az áthallások csökkentésére egymástól paravánokkal elválasztva kapott helyet. Persze némi hang így is behallatszott oda, ahova nem kellett volna, de ez elkerülhetetlen egy élőszerű felvételnél. Ha teljesen szeparáltuk volna a szereplőket, technikai értelemben jobb hangzást kaptunk volna, de a zenei tartalom vélhetően sérült volna. A legendás jazz felvételek tanulságai alapján kiválasztott mikrofonok jelei Trident, Warm Audio és Bricasti előerősítőkbe kerültek, ahol némi dinamika processzáláson estek át. Ez sajnos elkerülhetetlen, enélkül gyakorlatilag képtelenség lenne a történéseket megfelelő minőségben rögzíteni. Az erősített jeleket a mai világban nem éppen megszokott módon egy 16 csatornás APB-DynaSonics analóg (!) hangpultba vezettük, amin az élő keverés és a program szétosztása történt. A szalagos és a DSD felvételek megszólalási arányait ezen a pulton állítottuk be mindenféle digitális trükk nélkül, a két sztereó rögzítő ugyanazt a mixet kapta meg a hangpult L-R főkimenetéről. A soksávos ProTools rögzítéshez az analóg pult csatornánkénti Direct Out kimeneteiről kerültek digitalizálásra a jelek, minden mikrofoné külön sávra. A három rögzítő rendszer beépítése után ilyen munkakörnyezet alakult ki a stúdió vezérlő helyiségében:
 
Digital Pro stúdió vezérlő
 
 
Sok hely nem maradt, de még pont befért a producer és Koscsó Ferenc ötletgazda és főszervező barátom a MRC részéről. Jobbra az analóg hangpult és az előerősítők, mögöttük (a fotós elől rejtve) a szalagos rögzítő és Tamás jobbkeze, középen a ProTools rendszer kezelő felülete, balra a DXD/DSD rögzítő. Ez utóbbi egy felturbózott teljesítményű, analóg tápellátású, passzív hűtésű és egyedi kábelezéssel szerelt Luxor PC, amin Merging Pyramix szoftver futott DXD/DSD üzemmódban. A MRC felvételeire jellemző és a mai technikával elérhető legmagasabb felbontású digitalizálást egy analóg tápellátásról dolgozó Merging Anubis interface végezte 2 sávon, saját Evidence Lyric kábeleimmel bekötve. Az analóg szalagos felvétel Nagra IV-S NQS-LSP magnetofonnal, SM468 szalagra készült 38 cm/s sebességen, CCIR ekvalizálással, Perczel Tamás szakértő felügyelete alatt. A stúdióban Yamaha NS-10 közeltéri és Dynaudio midfield monitorokat használtunk behallgatásra, de persze mindhárman vittük magunkkal a saját fejhallgatóinkat és műszereinket, hiszen a felvételeket kontrollálásánál nagy jelentősége van, hogy jól ismerjük az ellenőrző eszközöket, máskülönben könnyen lehetünk becsapás áldozatai.
 
 
Merging Anubis
Nagra IV-S
 
 
Jómagam 25 évig éltem különféle stúdiókban. Már "visszavonultam" az ilyesfajta megpróbáltatásoktól, de alkalmanként még szívesen részt veszek komolyabb akciókban, mint pl. a My Reel Club felvételei. Aki ennyi gomb, kapcsoló és tekerő között él hosszabb ideig, megtanulja tisztelni a technikát és a kollégákat. Felemelő érzés, mikor hasonlóan érző és viselkedő emberekkel dolgozhatunk, ahogy ennél a felvételnél is történt. A zenészek elfoglaltságai miatt szűkös idő, mindössze másfél nap állt rendelkezésünkre a felvételek elkészítésére. Ez csak abban az esetben jöhet össze, ha közben nem lassítja a folyamatot semmilyen technikai probléma, mindenki uralja és szinten tartja a maga területét, ide értve a technikai stábot és a muzsikusokat is. A beszereléssel és beállással töltött nulladik nap után szerencsére semmilyen komoly gond nem merült fel a munka közben, a technika is magabiztosan tette a dolgát, ráadásul a felkészült zenészek is nagyon precízen adták elő a műsort, némelyik track-et elsőre, de legrosszabb esetben is harmadikra feljátszva. Maradjon köztünk, hogy itt sok muzsikus elvérzett volna, mert jellemzően ahhoz vannak szokva, hogy a stúdióban mindent ki lehet javítani, újra és újra fel lehet játszani. Ezúttal ez szándékosan nem állt rendelkezésre, így nagy fegyelemre és koncentrációra volt szükség.
 
Az élőszerű felvételek fontos paramétere a szintezés. Mivel itt nincs lehetőség javításra, a felvételi jelszinteket úgy kell beállítani, hogy túlvezérlés nélkül érjük el a lehető legnagyobb jel/zaj viszonyt és dinamikát. Az MRC felvételeknél ilyen funkcióra nem használunk limitereket és kompresszorokat, ezért kissé stresszes a szintezés és folyamatosan van kis félelem felvétel közben is. Szerencsére sikerült úgy beállítani mindent, hogy a digitális anyagon -5 dB FS környékére estek a csúcsértékek, ami még biztos távolságra van a halálos 0 szinttől, de már nagy dinamikát eredményez. És ha már dinamika... Visszatérő kérdés, otthoni zenehallgatás közben milyen hangerő adja vissza a valós zenei történéseket. Ezúttal folyamatosan monitoroztuk a stúdióban a hangnyomást, erre mutat egy példát az alábbi ábra is. A meghallgatáshoz némi segítséget is adunk majd olyan módon, hogy az albumon szerepelni fog egy kitartott szaxofon hang referenciaként és ha ennek hangerejét otthon 75-80 db SPL hangnyomás közé állítjuk (igen, ehhez sajnos szükséges egy műszer), akkor a teljes anyagot nagyjából olyan dinamikával és hangerőn élvezhetjük, ahogy a stúdióban élőben elhangzott. Ez persze sokaknál nem fog összejönni a lejátszó rendszerek és a szobák akusztikai fogyatékai miatt, de szerintem egy próbát mindenképpen megér. Alább látható a Saturn c. szerzemény eredeti (C súlyozás, slow av.) hangnyomás görbéje a stúdióban, a zenészektől 3-5 m távolságban mérve. A csúcsértékek 98-100 dB SPL környékére estek, az átlagérték 85-90 dB SPL(C) között.
 
MRC2201 Saturn SPL log
 
Mivel az általam használt technika felvétel közben hiba nélkül tette a dolgát és nem kellett folyamatosan zsonglőrködnöm vele (sok hiedelem ellenére ez a Pro Audio egyik fő jellemzője a kommersz készülékekkel szemben), volt időm zenehallgatásra is munka közben. Koncerteken és stúdiókban mindig konkurál bennem a muzsikus és a hangmérnök; hol a zenei részletekre, hol a technikai paraméterekre figyelek. Ezek szerencsére inkább támogatják egymást, nem dúl köztük ádáz csata. Felvétel közben képes voltam néha elmerengeni a Nagra magnó technikai szépségén és a muzsikusok játékán is, basszusgitárosként főleg Kovács Zoltánt figyeltem nagy élvezettel. A csoda, hogy alig pár méterre tőlünk születik a zene egymásra hangolt elmék és berendezések közreműködésével, számomra még mindig szőrfelállító érzés.
 

Az utolsó felvételi nap végén közösen végighallgattuk a rögzített anyagot, itt felmerült néhány kérés a közreműködők részéről és némi tanulságot is megfogalmaztunk. A folyamat végén természetesen minden alkotó áldására szükség lesz, hogy olyan anyag kerüljön a közönség elé, amit minden szereplő jóváhagyott. Ez is jól mutatja, hogy a hangmérnök nem teljhatalmú önkényúr a stúdióban, egymaga nem dönthet minden kérdésben, a megszólalással kapcsolatban a hozzá érkező technikai, esztétikai és művészeti kéréseket teljesíti, a saját tapasztalatai és szakmai tudása alapján megválasztott módon. Természetesen köztünk is felmerült kérdésként, a három rögzítés közül melyik képvisel magasabb minőséget, illetve melyik van közelebb az "élő" megszólaláshoz. Az élő itt most idézőjeles, hiszen mi a vezérlő helyiségben nem a hangszerek eredeti, hanem a mikrofonok által összeszedett hangját halljuk, ehhez tudjuk hasonlítani a felvételeket. Abban egyetértés volt, hogy a DXD és az analóg szalagos felvétel nagyon megközelíti az élő hangzást, közöttük csupán ízlésbeli eltérés van. Részemről a digitális DXD verziót tenném első helyre, analógpárti Perczel Tamás barátom persze a szalagra voksolt. Nyilván másként van a fülünk hangolva, de ez nem baj. Ide kívánkozik, hogy a hifisták részéről - leginkább hitviták során - emlegetett óriási különbségeknek csak apró töredékét érzékeltük a felvételek között, mindegyikben jóval több információ van, mint amit a legtöbb otthoni HiFi rendszer megmutatni képes.

  

A felvételek elkészültek, a feldolgozás, feltöltés, publikálás és az ezekkel járó ügyintézés következik, aztán némi szerencsével pár hét múlva a közönség elé kerülhet az anyag. Terveink szerint elérhető lesz a nagyob streaming szolgáltatóknál, a NativeDSD webáruházban, audio CD formájában, illetve közvetlenül a My Reel Club keretein belül is. Az utómunka rám eső részével már végeztem, kiválogattam a zenészek által megjelölt verziókat, néhány alapszintú korrekciót hajtottam végre (vágás, trackelés, befutók/kifutók ekészítése, jelszintkorrekció, többféle adatformátumba konvertálás, metaadatok feltöltése, stb.), ezek már otthoni nyugalomban történtek.
 
DSD utómunka
 
 
Az elkészült anyag erősen eltér a kommersz zenei kiadványok szokványos hangzásától, leginkább a dinamika tartományban van különbség. Mivel csak minimális dinamika komprimálást alkalmaztunk, a felvételen megmaradt a halkabb és az erőteljesebb zenei történések közötti hangerő különbség, közel 60 dB mértékben. (Ez a kommersz anyagokon 15-30 dB szokott lenni.) Ebből fakadóan az anyag lejátszása néhány otthoni rendszernek gondot okozhat, hiszen ha a leghalkabb részleteket is meg akarjuk szólaltatni, azok hangnyomásban meg kell haladják a háttérzaj mértékét, ami otthoni környezetben jellemzően 35-45 dB SPL. Tehát a csúcsértékek 100 dB köré esnek, amit a gyengébb HiFi láncok képtelenek élvezhetően, agresszív torzítások nélkül előadni. No de ugye a hifisták régóta dédelgetett álma a nagydinamikájú felvétel, akkor hát tessék! Másik jellemzője az anyagnak, hogy Mastering hiányában a hangszínek esetleg tompábbnak tűnhetnek elsőre, mint a legtöbb kiadványon. Javaslom, adjatok időt a fületeknek, mert az emberi hallás néhány perc alatt képes korrigálni az ilyen "problémákat"! A frekvencia tartomány becsületesen szélesre sikeredett, az alábbi ábrán jól látható, hogy 20 kHz felett is bőven van még zenei tartalom:
 
MRC2201 Spectrum
 
 
Készült egy 2 perces kóstoló, amit már meg tudok mutatni 44kHz/24bit, 352kHz/24bit és DSD128 formátumban, tessék bátran belehallgatni! A kész anyaghoz pedig majd kellemes szórakozást kívánok!
 
 
Juhász Gábor Trio
 

Kovács Zoltán - nagybőgő

Juhász Gábor - gitárok

Karosi Julia - ének

Tony Lakatos - saxofonok

Jeszenszky György - dobok

 

 

Read 624 times
More in this category: « Lindemann Limetree - édes citrom
Ön itt van: Kezdőoldal Cikkek Tesztek blog My Reel Club - Juhász Gábor trió felvétel

Kapcsolat

Telefon: (+36) 309946437

Email: info@luxoraudio.eu

A szolgáltató neve: Pap László e.v.

Székhely: 1137 Budapest, Radnóti u. 38.

Nyilvántartási szám: 57041003

Adószám: 58691876-1-41