Musician Audio Monoceros előerősítő

Post 2022. szeptember 09. By In Tesztek blog
Rate this item
(2 votes)

Miután a Musician Audio D/A konverterei alaposan átrendezték nálam a digitális jelek sorsát és megítélését, nagy várakozással állítottam hadrendbe a cég - szintén egy csillagképről elnevezett - előerősítőjét rendszerem eddigi stabil tagja, a Parasound P6 ellenében. És akkor kicsit mélázzunk is el az előerősítők szerepén, létjogosultságán! 

Az integrált erősítőkhöz szokott hobbitárs nem igazán tudja hova tenni ezt a készülékfajtát, de az "előerősítőként is használható" megjegyzéssel reklámozott DAC-ok között szocializálódott zenehallgató sem érzi szükségét, hogy a szent jelet egy ilyen készüléken átkergesse. Nyomós érv, hogy a jel útjába minél kevesebb alkatrészt, egységet állítsunk, de azért számos cáfolat létezik erre is, pl. a komplex keresztváltóval szerelt, mégis (vagy éppen pont ezért?) igencsak meggyőző produkcióra képes felső kategóriás hangsugárzók. A kérdést alaposabban megvizsgálva találkozhatunk olyan műszaki fogalmakkal, mint kimeneti és bemeneti impedancia, elektromos illesztés, áram- és feszültséggenerátoros üzemmód. Ezek között kalandozva érdekes összefüggésekre jöhetünk rá, de mérnök létem dacára mindenkit a meghallgatásos próbára biztatok. Baráti körben számos alkalommal megtettük ezt a próbát, néha még démoni vaktesztet is elkövettünk és kivétel nélkül minden esetben arra jutottunk, hogy egy jófajta előerősítő igen nagyot tud lendíteni a zenei élvezeten. A modern D/A konverterek analóg kimenete általában nem tudja olyan minőségben meghajtani a végerősítőket, mint a feladatra teremtett céleszköz. Ezen a tényen nem módosít, hogy a DAC rendelkezik-e hangerő szabályzási lehetőséggel, illetve hogy ezt a beavatkozást az analóg, vagy digitális szekcióban hajtják-e végre a jelen. Nem árt szót ejteni a hozzám hasonló egyedekről sem, akik aktív hangsugárzókat használnak beépített végerősítőkkel. Nálunk a hangerő szabályzás és a megfelelő meghajtás kiemelt jelentőségű, elengedhetetlen funkció.

A rendszerembe ellentmondást nem tűrően helyet foglaló Musician Pegasus R-2R DAC vérbeli (szakbarbár?) konverterként sem hangerő szabályzási, sem távvezérlési képességekkel nem rendelkezik. Nem is várom el egy DAC-tól, hiszen nálam jó ideje valamilyen előerősítő látja el ezeket a funkciókat, mostanában egy Parasound P6, ami sokunknál magabiztos rendszerelem évek óta. Mire képes vele szemben a távol-keleti jövevény, ami ráadásul negyedével olcsóbb is? Előítéleteink már diktálnák is az ítéletet, de komoly ember fő eszköze a saját tapasztalás.

Sokat nem akarok vele foglalkozni ebben a beszámolóban, de itt is meg kell említenem a sokaknak ismerős Denafrips nevet. Továbbra sem világos számomra, milyen kapcsolat van a két cég között, de a Musician Monoceros és a Denafrips Hades / Hestia igencsak hasonlatos készülékek:

Denafrips Hades preamp

Musician Audio Monoceros 4 A Monoceros megjelenésével kapcsolatban tartom korábbi kijelentésem: a Musician Audio tervezői vizuálisan érzéketlenek, vagy mellékállásban idegen lények űrhajóit tervezik. A konvertereikhez hasonlóan ezt a készüléket is látszólag baltával kreálták, a gombok tapintása sem a kifinomultság legfelsőbb szintjét képviseli, ahogy a távirányító is - enyhén szólva  -ellenszenves a maga féltégla fizimiskájával. Azonnal száműztem is a dobozába és azt a néhány funkciót (ki/bekapcsolás, hangerő állítás, némítás), amit használok egy előfoknál, felprogramoztam egy univerzális rendszervezérlőre. Amúgy sem vagyok hajlandó egynél több távnyomogatót elviselni a közelemben. További gáncsvetés, hogy a hátlapon a feliratok némelyikét sikerült kitakarni a csatlakozókkal, no és az előlap óriási LED-es kijelzője sem éppen képzűművészeti remek, ellenben igen praktikus. Ezzel kifogásaim végére is értem. A látvány megszokható (nekem is sikerült pár nap alatt), a hátlapot ritkán nézegetjük, minden más a színtiszta technikai funkcionalitásról szól. A hátlapi csatlakozók masszivitása és az egész készülék hangulata sokkal inkább az elpusztíthatatlan Pro Audio berendezéseket idézi, mintsem törékeny HiFi készülékeket.

Összesen három analóg bemenetet kapunk, két pár XLR és egy pár RCA formájában, kimenetként mindkettőből egy-egy pár kínálja magát bizalmas kapcsolatra. A Monoceros természetesen szimmetrikus felépítésű készülék, ezen a szinten ez már elvárás, tehát XLR összeköttetést érdemes alkalmazni, ha a jelforrásaink és végerősítőnk is támogatja ezt. Analóg berendezéssel van dolgunk, ami ráadásul kizárólag diszkrét elemekkel operál az audio jel közelében, odabent nem látunk sem kimeneti csatoló kondenzátorokat, sem műveleti erősítőket, chipeket; digitális elemek kizárólag a vezérlésben tűnnek fel, hangjel nem fut át rajtuk. Merthogy a volume gombbal itt nem egy hagyományos potenciométert tekergetek, hanem - a beépített Omron relék diszkrét kattogásával kísérve - egy racsnis, 60 lépéses jeladót, ami digitálisan vezérli az analóg jelszint módosítását. A Musician R-2R konvertereinek izgalmas belvilága után itt már meg sem lepődtem az ellenállás hálózat pikáns látványán, ami a hangerő kifinomult beállítását végzi. OK, ilyenre már láttunk példát, ahogy ma már - a Musician konvertereiben is jelen lévő - árnyékolt toroid transzformátor sem számít különlegességnek, de az már tényleg meglepő, hogy ezt az előerősítőt A-osztályú üzemmódra hangolták, amire a magamfajta senior hifista csillogó szemekkel idézi fel kellemes emlékeit a 80-90-es évek nagyvasairól. Mindennek megfelelően a Musician cuccoknál megszokott 3 lábon nyugvó Monoceros súlya sem elhanyagolható, 6 kg körül van. A készülék készenléti energiafelvétele 1W, üzem közben 20W, tehát nem fogja romba dönteni a család költségvetését a rezsikökkentés felszámolása után sem. A bemenetek fogadó impedanciája 20 kΩ, aminek minden forráskészülék örülni fog; a kimeneti impedancia pedig 200 Ω, ami a végerősítők életét teszi kellemessé. A Monoceros-on átfutó jel kimeneti amplitudója 10Hz és 100kHz között 1 dB tűrésen belül marad (ami jelen esetben nem csak egy szokványos steril műszaki adat, de erről majd később).

Musician Audio Monoceros 5 

Vegyes előérzettel üzemeltem be ezt az előerősítőt. Egyrészt nem igazán hittem, hogy komoly ellenfele lehet a Parasound előfoknak, másrészt a Musician Pegasus / Draco DAC páros lehengerlő produkciója után meglepetésre is fel voltam készülve (ami aztán be is következett). Szokásomhoz hűen telepítés után a néhány órás bemelegítés idejére magára hagytam a rendszert, hadd szokják egymást, csak másnap - és azóta is minden nap - ültem le figyelmes zenehallgatásra. Valamelyik David Gilmour album volt az első műsorszám, aminél rögtön el is bizonytalanodtam, mert a megszokottól igencsak eltérő hangot kaptam. A Fender Stratocaster jellegzetes tűhangjai kegyetlen valósággal szólaltak meg, a zenekar jóval nagyobb dinamikával kísérte a mestert, a produkció frekvencia terjedelme érzetre alul/felül majdnem egy fél oktávval bővült, mindez a magasabb szintű stúdió lehallgató rendszerek transzparenciájával és sziklastabil térhatásával. Ilyen dinamika- és térleképezéssel nagyon ritkán találkozom HiFi láncoknál, oda is ragadtam a fotelembe fél éjszakára. Ősöreg Crown PSA-2 végerősítőm volt képes ilyen élményben részesíteni (aktív hangsugárzókra váltásom előtti passzív korszakomban), az tudta a basszus hangszereket teljes valóságukban megmutatni, sok modern erőlködőtt megszégyenítve. A Musician D/A konvertereinél is nagyon tetszett, hogy eltűntették a Delta-Sigma DAC-oknál sokszor előforduló grízt, darabosságot a megszólalásból. A Monoceros tovább halad ezen az úton, a zenei szövet minden különálló szálát megmutatja, de összefüggő, homogén hangtérbe rendezi őket egy faliposzter határozottságával.

Engem nem különösebben érdekel, egy lehallgató rendszer mekkora színpadot rajzol elém, de a térhatás játékossága ugyanolyan kreatív eleme a hangfelvételeknek, mint a hangok magassága, mégha ezt nem is használja ki minden alkotó elme. A Musician páros új megvilágításba helyezi a térbeliséget, de azt nem a méretek felnagyításával éri el, hanem az élmény stabilitását növeli. A New York-i filharmonikusok muzsikusai olyan magától értetődő térben helyezkednek el előttem Sztravinszkij vezényletével, hogy zeneszerző/karmesterhez hasonlóan én is bármelyikükre rá tudnék mutatni. Nem szépítem a történetet, a következő napok néhány fejvakarós ellenpróbája után az évekig favorizált Parasound előerősítő a dobozába, majd a piacra került. Azért is fura mindez, mert a P6 annak idején pont olyan erényekkel lógott ki a mezőnyből, amikkel most a Monoceros győzedelmeskedett és vélhetően nem a Parasound fáradt el a pár év alatt. Az irányvonal ugyanaz, csak a Musician mindent erőteljesebben, precízebben, határozottabban old meg.

És akkor most kicsit térjünk vissza a jelátviteli specifikációkra. E téren a Monoceros és a Parasound P6 között kis különbség van, bár előbbi 1 dB, utóbbi 3 dB-es szinttűréssel teljesíti a 10 Hz és 100 kHz közötti tartomány átvitelét, az eltérés inkább a hallható tartomány feletti ultrahang sávban érvényes, nem a basszus sávban. A Monoceros ennek dacára első hallásra is izmosabb szubbasszus hangokat kerget be a szobába, alulról szépen megtámasztva a produkciót. A különbség bőven van akkora, hogy akusztikai mérésen is kimutatható, tehát nem csak olyan, mintha... Mivel nálam a nap minden szakában előfordul zenehallgatás, sokféle hangerőn használom a rendszerem. A legtöbb lánc az éjszakai lábujjhegyes muzsikáláson elvérzik, elfogy belőlük a szufla, lekonyulnak a sávszélek, ám a Monoceros + Pegasus duó itt is szépen teljesít, éjjel 2-kor is élvezetes előadást csempész az éjszakai csendbe. Persze a kisebb hangerő és hallásunk sajátossága miatt eleve szűkül a hallható dinamika tartomány, ennél a felállásnál mégis megmarad a dinamikai játékosság, a rétegződés nagy része, a mikro-dinamika apró kis csodái.

Nem szeretek olyan elcsépelt kifejezéseket használni, mint szintugrás, kategórialépés, most sem fogok, de a Musician Audio két készüléke igen komoly mértékben megemelte az otthoni zenehallgatás örömét nálam. A Monoceros egy nagyszerű előerősítő felsőszintű műszaki tartalommal és produkcióval, kérdőjeles kinézettel, kicsivel félmillió Ft feletti áron. A P6 külsőre amennyivel csinosabb, produkciója annyival vérszegényebb, kb 800e forintért. Paradigmaváltó élmény, mikor egy szinte ismeretlen távol-keleti cég olcsóbb készüléke a málnásba zavarja a tekintélyes amerikai gyártó büszkeségét. Bónuszként koros hangdobozaim is megmutatták, hogy az évek semmit nem vettek ki belőlük, villámgyorsan szoros barátságot kötöttek a Monoceros előerősítővel és a Pegasus konverterrel. Így történt, hogy néhány nap leforgása alatt rendszerem meghatározó felirata a Musician Audio lett, aminek igen kicsi esélyt adtam volna korábban. Néha kimondottan kellemes érzés szakítani az előítéleteinkkel.

Köszönöm a több hetes próbalehetőséget a Muzix-nak!

 

 

Login to post comments