Luxor Audio

Miután a Musician Audio D/A konverterei alaposan átrendezték rendszeremben a digitális jelek sorsát és megítélését, nagy várakozással állítottam hadrendbe a cég előerősítőjét, ami példás technikai megoldásaival izomból rácáfol néhány népszerű hiedelemre, előítéletre. A Monoceros egy nagyszerű előerősítő felsőszintű műszaki tartalommal és produkcióval, megosztó kinézettel.

A modern HiFi-ben használatos varázsigék egyike a R-2R DAC. Eddig nem sok ilyen elven működő készülékhez volt szerencsém, csak futó kalandokon estem át a Denafrips és a HOLO Audio egy-egy jól sikerült példányával, de most komolyabb ismeretséget kötöttem a Musician Audio tekintélyt parancsoló R-2R D/A konvertereivel.

Sok éve lankadatlan lendülettel dúl a vita a zenelejátszó rendszerek hangzása és mérési eredményei közötti összefüggésekről, ám ha mélyebben tanulmányozzuk az elhangzó érveket és ellenérveket, mindig kiderül, hogy leginkább az előítéletek és a tudatlanság eltökélt csapatai harcolnak egymással.

Hosszú kihagyás után ismét volt szerencsénk nagyszerű zenészekkel hangfelvételt készíteni a My Reel Club gondozásában, sőt ezúttal már kiadóként is részt vehettünk a folyamatban. Szubjektív beszámoló a munka menetéről, az előkészületekről és a technikai háttérről.

Erősen szubjektív kérdés, kinek milyen hangzás tűnik jónak/rossznak. Néha egymással tökéletesen ellentétes véleményekkel találkozhatunk ugyanarról a készülékről, hangzásról, koncertről, ez a bizonytalanság végtelenül reménytelen viták hajtóanyaga is lehet. De szerencsére vannak stabil kapaszkodók, amik némi objektivitást hoznak a témába. Milyen technikai elvárásoknak kell megfelelnie a lejátszó rendszernek ahhoz, hogy magas minőségről beszélhessünk?

Hála az ingyenes szoftvereknek és a bemérő mikrofonnal szállított készülékeknek, no meg az erőteljes divathullámnak, manapság rengetegen mérnek, görbéket elemeznek, korrekciókat számolnak és állítanak be. No de mennyire pontosak a népszerű mikrofonok és a segítségükkel rajzolt görbék?

Mivel szolgáljuk ki hálózati lejátszónkat és hol tároljuk zenéinket, ha használni szeretnénk a Roon hálózati szolgáltatásainak teljes arzenálját? Nálam is felmerült a kérdés, mióta a Lindemann lejátszó beköltözött a rendszerembe.

A műfaj kezdeti problémáinak leküzdése után egyre több nívós hálózati lejátszó jelenik meg a piacon és már nem feltétlenül kell egy autó árát fizetnünk értük. A Lindemann készüléke szerény kinézete és mérete ellenére komoly potenciált képvisel, mindennel fel van szerelkezve, amire manapság az új megoldásokra is nyitott zenehallgatónak szüksége lehet.

Mire képes egy modern media player a kihegyezett audio PC-vel szemben? 24 évnyi számítógépes zenehallgatás után eljött a korszakváltás ideje? Házilagos tuningolással, szükségmegoldásokkal, varázsigék mormolásával meddig tarthatjuk a tempót a professzionális fejlesztőkkel szemben?

Közel 4 év telt el azóta, hogy a TEAC NT-503 DAC stabilan befészkelte magát rendszerembe és az életembe. Előtte és azóta is tucatnyi konverter járt nálam és bár akadt köztük jól eltalált példány is, egyik sem késztetett vásárlásra... mostanáig. A Parasound P6 nagy önbizalommal, komoly ajánlásokkal érkezett és kétséget sem hagyott felsőbbrendűségét illetően.

A lejátszó szoftverek szorgos divathullámokban érkeznek hozzánk. Többségük rövid tündöklés után feledésbe is merül, de némelyiknek sikerül tartós népszerűséget elérni. Az egyik ilyen időtálló megoldás a Linux alapú, ingyenes Daphile.

A piac erői rendszeresen gondoskodnak róla, hogy amikor már elégedetten hátradőlnénk kedvenc fotelünkben, mindig érkezzen valami újdonság, ami felforgatja szokásainkat. A mostanában lezajlott nagyobb nemzetközi hangtechnikai konferenciákon, kiállításokon a Microsoft soha nem tapasztalt jelenlétet produkált és magabiztosan terelgették a szakembereket standjuk irányába. A szakma a Windows 10 újításairól harsogott, neves hangmérnökök, zeneszerzők és muzsikosok is elismerően bólogattak, amire persze azonnal ráharapott a sajtó is (vagy fordítva?). Mostanra kicsit lecsengett már a Windows 10 láz, de megérkezett a Windows Server 2019, ami a 2016-os verzió sikerei miatt izgalmas fejleménynek ígérkezett.

A modern AVR készülékeknél, házimozi processzoroknál és a számítógépes lejátszó szoftvereknél ma már alapszintű funkció a digitális szobakorrekció (DRC - Digital Room Correction), amire sokan a helyiség akusztikai hibáinak dicsőséges legyőzőjeként tekintenek. Van-e ennek reális alapja, vagy csak egy újabb marketing blöffről van szó?

Napra pontosan 3 évvel ezelőtt azzal kezdtem irományomat a TEAC UD-501 DAC-ról, hogy a számítógépes zenelejátszás növekvő népszerűségét üdvözöltem. Mit hozott nekünk az azóta eltelt néhány esztendő, van-e tartalék a műfajban, lehet-e ez a jövő? E fennkölt kérdések megválaszolása meghaladja az erőmet, de néhány dologban azért biztos vagyok. A PC-s, vagy ahogy sokan (tévesen) nevezik, fájlalapú lejátszás bár évtizedek óta életünk része, még bizonyosan sok lehetőséget tartogat.

Néhány évvel ezelőtt a számítógépes zenelejátszás elterjedése sok hullámot gerjesztett az éppen kissé hullaszagú audio piacon. Felpörögtek a szoftverfejlesztések, a hagyományos felvételek mellett egyre több album szerezhető be nagyobb felbontásban, új eszközként megjelentek az audio USB kártyák, amik minőségi forráskészülékké tették PC-inket. Rendszereink egyik legfontosabb láncszeme lett a D/A konverter, amik soha nem látott mennyiségben árasztották el a piacot, a róluk szóló beszámolók és kérdések pedig a fórumokat. A jobb hangzás érdekében megtanultuk jól beállítani az operációs rendszereket és szoftvereket, tekintélyes zenegyűjteményt halmoztunk fel komoly kapacitású háttértárakon, amikről fotelünkben ülve, okostelefonunkat simogatva választjuk ki a vágyott albumot. Mindez már mindennapos rutinná vált (pláne az ücsörgés). Lehet itt még újat mutatni?