Mennyire okoz mindennapi szenvedést egy HiFi készülékek látványához, nagy hangrendszerek produkciójához szokott felhasználónak, szemének és fülének egy vicces méretű, inkább szobadísznek tűnő, "mindent egybe" hálózati lejátszó készülék? Emberi élet kioltására is alkalmas lehet egy ilyen dogmákat sértő szituáció, de én senkit nem akartam ilyen durva veszélybe sodorni, ezért a kísérletet inkább magamon végeztem el. Több hetes vizsgálódás után még élek, nincsenek aggasztó tüneteim, sőt kimondottan jól érzem magam.
Az évek során többször is összegyűlt nálam egy-egy fejhallgató csapat, de ezek csak alkalmi, kíváncsiskodó ismerkedések voltak, valós vásárlási szándék nem volt mögöttük. Életem mostani átrendeződése során viszont erősen elgondolkodtam egy komolyabb fejhallgató beszerzésén, ami nem kerül százezrekbe, de bőven felülmúlja a nálam ragadt HD590 produkcióját. Lásd, milyen a sors, pont aznap befutott egy levél a Sennheiser-től, miszerint féláron adják a HD660S típust. Éltem az ajánlatukkal, de egy komolyabb fejhallgató erősítőt is be kellett szereznem, ami végül a Topping DX5 Lite lett. Mire jutottam velük?
