Éldegélünk a megszokott kereteink és körülményeink között, ezek alapján vásárolunk és használunk berendezéseket. Aztán néha előfordul, hogy megváltozik a szélirány és el kell forgatni a kormánykereket, mielőtt megreccsen a főárbóc. Lakást, várost, országot váltok, az eddiginél mozgékonyabb élet és több utazás vár rám. Az elmúlt éveket budapesti lakások jókora szobáiban töltöttem, ezekhez mérten alakítottam a zenehallgatási szokásaimat és lejátszó rendszeremet: hordónyi méretű aktív hangdobozok féltucatnyi készülékkel, komoly kábelekkel, tápegységekkel megtámogatva. Emlékezetes élményeket volt képes adni ez a lánc, persze nem kevés, utólag belegondolva túl sok munka és pénz árán.
Már fiatalon megfogadtam, hogy pár évente felülvizsgálom a dolgaimat, ez pedig most ismét aktuálisá vált, amit néhány külső körülmény, pl egy költözés is inspirált. Önvizsgálatom során beláttam, hogy ritkán használom ki a túlméretezett hangrendszert, általában háttérzenélésre volt kárhoztatva, ahhoz pedig túl nagy és túl drága, ráadásul nagyon nehezen mozdítható, nem tudom magammal vinni ingázásaim során. Azt is beismertem, hogy az elmúlt években hiába cseréltem készülékeket, a zenehallgatásra nem voltak hatással a megszólalásban elért apró változások, amikért a legtöbb - begőzölt hifistáknál realistább - ember egy fillért sem adna. Az elengedésről hozott döntés nehezen született meg, de a Nagy Rendszerváltás (NRV) megvalósítása már gyorsan ment, pár nap alatt eladtam a teljes rendszert készülékekkel, hangdobozzal, kábelekkel, állvánnyal, kiegészítőkkel együtt.
Zene nélkül viszont nincs élet. Tehát kell valami technika, ami élményben nem hoz nagy visszalépést, de mobilizálható, könnyen szállítható és gyorsan beüzemelhető. Adja magát egy jó fejhallgatós rendszer, be is szereztem egy nagyszerű Sennheiser 660S példányt, de nem pártolom a füleim tartós lefedését, ez számomra inkább szükségmegoldás kényes helyzetekben. Utazásaim során eddig is gyakran vittem magammal hordozható hangsugárzót, ami - bármennyire is eretnekség a HiFi-ben ilyesmit használni - kellemes útitársnak bizonyult tengerpartokon, szállodai szobákban, ám otthoni körülmények között magasabb szintre vágyom, de a szokványos HiFi rendszerek kényelmetlensége nélkül. Sokan lehetnek ezzel így, mert gyorsan növekszik a kompakt zenelejátszó megoldások piaci kínálata, egyre több tradicionális gyártó is elmozdul ebbe az irányba. Előrukkolt már saját megoldásaival a Harman Kardon, Bowers & Wilkins, Sonos, Bang & Olufsen, Denon, KEF, Klipsch, Devialet, Sonus Faber is, meg persze az IT óriások, az Apple és Google is, de a legtöbb még kezdetleges állapotban van, nem igazán a magas hangminőségről szólnak.
Egy rendszertelepítés során már találkoztam a Naim asztali "mindent egybe" streamerével (valójában fogalmam sincs, minek kellene nevezni, a Naim szerint wireless music system), ami igencsak meglepett, mert a brit cég számomra inkább tucatnyi komor fekete dobozból összeálló bácsis rendszerekről volt ismert. A Naim Mu-So korábbi hangdobozaimhoz viszonyítva nevetségesen aprócska (12 x 63 x 26 cm), egy szokványos HiFi erősítőnél alig nagyobb, de meglepően okos és csinos kütyü, ráadásul mostanában jött ki belőle a frissített 2nd verzió. Ára a hordozható hangsugárzók árcímkéjéhez szokott szemnek kápráztató lehet: 500-650e Ft között lehet megvenni Európában. A gyártóval felemás viszonyom volt a múltban, több Naim készüléket is örömmel használtam, másokra (főleg a hangdobozaikra) idegenkedve gondolok vissza, de tudtam, hogy ők nem kapkodnak; ha valamit kiadnak, akkor az ki van találva és össze van rakva, nem csak félkész prototípus, mint sok más gyártónál.
Felsorolni is nehéz, a Naim Mu-So 2 miket tud, belepréseltek mindent, amire manapság egy - új megoldásokra nyitott - felhasználónak szüksége lehet. Elég egy kábellel, vagy WiFi-n keresztül hálózatra kötni és kiengedni az internetre, beüzemelni a javasolt mobil applikációt és a Mu-So zavarba ejtő mennyiségű zenehallgatási lehetőséget tár elénk. Önmagában hozzáfér a Spotify, Tidal és Qobuz zenei kínálatához (igen, Magyarországon is), több ezer netrádióhoz (igen, nagyjából az összes magyarhoz is), UPnP, Chromecast és Airplay összeköttetéssel meg szinte mindenféle hálózati forráshoz társíthatjuk, bónuszként Roon Ready címkével is rendelkezik. Ha esetleg összekötnénk valamilyen fizikai eszközzel, arra Bluetooth kapcsolat, HDMI, optikai és analóg audio bemenet áll szolgálatunkra, de van USB csatlakozási lehetőség is, amin külső háttértárak zenei tartalmát tudjuk lejátszani a Naim saját szoftverével. Nem vagyunk beszorítva a mobil eszközöknél szokványos 44 kHz-es PCM világba, a Mu-So fogadja a 384kHz/24bit PCM és DSD128 anyagokat is minden elterjedt formátumban. Tovább is van! Mondjam még?
A hardver több, mint érdekes. Egy részét az igencsak drága ND555 hálózati lejátszóból emelték át, de rengeteg újítás igyekszik elnyerni bizalmunkat. A hálózati összeköttetést biztosítő egységek mellett színes kijelzőt nem, de rendkívül kifinomult kezelő felületet kapunk, ami egy érintésérzékeny kijelző forgógombnak álcázva a készülék tetején, tehát nem célszerű virágot, eozin szobrot, vagy csipketerítőtt tenni rá. Még hozzáérni is öröm, bár ezt meg sem várva már közeledésünkre feléled, de csak az alap funkciókat tudjuk vezérelni rajta (forrásválasztás, hangerő, lejátszás indítása, megállítása, léptetése), a Mu-So felett a mobil applikációval tudunk teljes hatalmat gyakorolni.
Van odabent egy izmos DSP, ami a 6 hangszóró működését tartja szigorú felügyelet alatt, mert bizony a készülék méreteivel dacolva 2 x 3 utas, aktív vezérlésű, bassreflex hangrendszer dolgozik a hanghullámok létrehozásán; mindegyik hagszórót önálló, D-osztályú végfokozat hajt meg. Ennek tudatában már érthető, a doboz hátulját miért foglalja el teljesen a bordázott hűtőfelület és a csatlakozók miért kerültek a készülék aljára. A motorokat a Naim partnere, a Focal szállítja és a hangsugárzó gyártásban szerzett sok évtizedes tapasztalatukat itt alaposan meg is villantják, az apró membránok komoly energiákat képesek megmozgatni.
A készülék megjelenése puritán, pláne ha rajta hagyjuk a frontoldali textíl borítást, minőséget, igényességet sugall, amit a jól eltalált plexi alapzat és a szabályozható fények is fokoznak. A Mu-So 2 kapható többféle kinézetben és színben, de létezik egy kistestvére is Qb néven. A kocka formát szerintem nehezebb elhelyezni, ezért a nagyobbik, lapos verziót választottam egyszerű szürke színben, ez is egy ékszerdoboznak néz ki a legtöbb HiFi eszközhöz képest.
Rendszerem lendületes felszámolása közben erősen gondolkodtam, hogy lemondom a Roon előfizetésem is és a Qobuz szolgáltatását közvetlenül próbálom használni, ám a Naim Mu-So érkezése visszakozásra késztetett. A Roon örömmel üdvözölte a leköszönt eszközök megüresedett helyén, de a Roon Ready címke itt többet is jelent ennél, a szoftver uralni képes a Naim cukiságát, szimpatikus módon közvetlenül a Mu-So DSP-jét vezérli, így pl. a hangerő állítása is ott történik. Ezek a modern eszközök egyértelműen az online zenehallgatásra épülnek, de a Roon egyfajta nosztalgikus hidat képez a régi világ felé és az otthon tárolt zenéimet is hajlandó a lejátszási listákba illeszteni, bár egyre kevésbé használom ezt a lehetőséget. Az offline zenegyűjteményem folyamatosan zsugorodik, már csak az online térben nem elérhető különlegességeket tartogatok. A bitháború is elcsendesedett már nálam, kevésbé érdekel, hogy éppen milyen PCM, vagy DSD fomátum kerül terítékre, a Mu-So mindent elfogad és számomra már ez a lényeg. MQA támogatás nincs, ahogy tudtommal egyik Naim készüléknél sincs. Hogy ez a jövőben is így marad-e, vagy egy firmware frissítés után változik, részemről lényegtelen, távol tartom magam az MQA bohóckodástól.
A pár napos ismerkedés tapasztalatait kiegészítendő pár mérést is elvégeztem, mert néha nehezen tudtam hinni a fülemnek, a Mu-So egészen meglepő hangokat préselt ki magából. Frekvenciaválasz és harmonikus torzítás lakószobában 1 méterről mérve (piros vonal a frontoldali hangszórók, kék vonal a bassreflex rendszer produkciója):
Mondhatnám: nem semmi. Egy ilyen kompakt készüléktől (bocsánat, zenerendszertől) ilyen hangnyomás és torzítás görbe igencsak meglepő, jóval drágább és komolyabb kinézetű hangdobozoknak is büszkeségére válna. A harmonikus torzítás 100 Hz felett 0,5 % alatt marad, kivéve a 220 Hz-es csúcsot, ami a doboz belső akusztikai rezonanciája. A kis hangszórók persze a szubbasszus tartományban már szenvednek, 50 Hz alatt 5 %-ot nyaldossa a torzítás, de ott ez kevésbé zavaró (amúgy az összes polcsugárzó így viselkedik). A bassreflex rendszert alacsonyra, 35 Hz környékére hangolták, így az alsó határfrekvencia 30 Hz környékén van, aminek a kis dobozoknál általában komoly ára van torzításban és az impulzus válaszban, de itt sikerült kordában tartani a rendszert, a mélyhangszórók kemény kiképzést kaphattak. Szerencsére nem éltek azzal az olcsóbb hordozható kütyüknél gyakran alkalmazott trükkel, hogy a felsőbasszus tartomány energiáját megemelik, ezzel hitetve el a hallgatóval, hogy teljes értékű hangforrást kap. A Mu-So átvitele határozottan egyenletes és becsületes, nagyobb hangerőn is alacsony torzítással dolgozik.
Persze egy ilyen hangnyomásgörbe csalóka tud lenni, mert a kis membránnal szerelt hangszórók mérve igen, de hallgatva általában messze nem adják azt az energikus basszus produkciót, mint a méretesebb példányok. Nyilván a Naim mérnökei is tisztában vannak ezzel és nem féltek használni a beépített DSP-t. Mert bizony ebben a készülékben van pl. fiziológiai loudness szabályzás, ami a hangerő függvényében állítja be a megszólalási arányokat az emberi hallás sajátosságaihoz igazodva (kisebb hangerőn jóval kevésbé halljuk a mély és magas hangokat a középsávhoz képest, a hangerő növekedésével ez a különbség csökken, megszűnik). Elvakultabb HiFi frakciókban egy ilyen funkció azonnali kiátkozással és a bitek felnégyelésével jár, pedig igencsak logikus beavatkozás. A Mu-So térbeli elhelyezése függvényében is változtat saját megszólalásán, falhoz közel téve leszabályozza a mélyebb hangokat, így ellensúlyozza a falak akusztikai erősítését. Eretnekség? Inkább tudomány.
Nagyon kíváncsi lettem, miként érték el a példás mérési eredményeket ezzel a ránézésre nem igazán bizalomkeltő hangszóró készlettel, ezért benéztem a dobozba. A mélyhangszórók acélöntvény kosarain méretes mágnesek ülnek, a középsugárzókat hátulról egy zárt kamra választja el a világtól, a magassugárzók zárt kialakítású selyem dómok. Nem egy High End csomag, de úgy tűnik, a látvány ezúttal csalóka. Én azért kis módosítással éltem, pl. gyapjú csillapítást tettem a dobozba és a középsugárzók mögé, illetve próbáltam a rezgésektől megóvni a belső kábelezést. A torzítást, főleg a 220 Hz-es rezonancia tüskét sikerült kissé lejjebb nyomni és a megszólalás is nyugodtabbá vált, bár a különbség alig hallható, rajtam kívül szerintem senki nem venné észre. Persze egy "lelkesebb" tesztbeszámolóban egy ilyen változást simán elsütnének óriási szintugrásként.
Mindennapjaimban a Mu-So többféle funkciót is ellát. LAN vezetékes hálózatba kötve Roon RAAT rendszerben zenét hallgatok rajta Qobuz és offline forrásból, a folyamatot többféle eszközzel (PC, telefon, táblagép) vezérlem, ami éppen a kezem ügyébe akad. A Naim saját applikációját használva online rádiókat is hallgatok, ami persze a Roon-on keresztül is lehetséges, csak ott kevesebb adó érhető el IP címek pötyögése nélkül. Az esti filmnézéshez is a Mu-So szolgáltatja a hanghullámokat a vetítővászon alatt lapulva, a videó lejátszóként és Roon szerverként üzemelő Intel NUC géphez csatlakozva (ami egyébként a Nagy Rendszerváltás egyetlen túlélője). Eleinte - optikai kimenet hiányában - kénytelen voltam Bluetooth kapcsolatot használni, de ennek sajátossága miatt a hang jókora, nagyjából 100 ms késés szenved, amit a KODI videó playerben könnyen lehet korrigálni, hogy a kép és a hang szinkronban legyen (erre sajnos nagyon kényes vagyok). Aztán beszereztem egy USB/optikai átalakítót, ezzel a probléma megoldódott és a hangzás is javult a rádiós kapcsolathoz képest. Ha esetleg TV-n néznénk filmet, HDMI ARC csatlakozással ráköthetjük a Mu-So-t hangeszközként.
Fájó, hogy a Mu-So D/A konverterként nem csatlakoztatható USB kábellel külső lejátszókhoz. Ide kívánkozik egy másik sérelmem is, miszerint csupán a Bluetooth 4.2 verziót kapta meg, így az 5. kategóriával járó fejlett kodekekről le kell mondanunk. Érdekes módon ugyanígy van ez a többi neves gyártó hasonló készülékeinél is, valamiért szinte mindegyik csak BT 4.2 képességekkel bír, míg a kínai csodák már jó ideje tudják az 5.0 verziót.
Sokféle muzsika előkerül nálam, ezért a válogatós eszközök nem kívánatos vendégek itt. Nem tudom, mennyire vérlázító a Naim Mu-So esetén HiFi hangzásról beszélni, sokan biztosan kikérnék maguknak, de szerintem könnyedén hozza azt, amit minőségi zenehallgatásnak nevezünk. Méretére és kialakítására rácáfolva nagy dinamikával és elevenséggel szólaltat meg minden zenei anyagot, a rádió műsoroknál élethű beszédhangokat sugároz. Aki félre tudja tenni az előítéleteit, annak biztosan nagy meglepetéseket okoz. Zenehallgatás közben meghökkentően széles a megszólalás spektruma, a szubbasszus tartomány is jelen van, de ami még ennél is furcsább, hogy a Mu-So valami általam ismeretlen trükköt alkalmazva könnyebben megtölti a lakást hangokkal, mint a korábbi nagy rendszerem; két helyiséggel odébb, pl. a fürdőből hallgatva is teljesen élvezhető hangzást, jó beszédérthetőséget produkál. Mindezt felső szintű kezelhetőséggel teszi, amit a Roon jól eltalált szolgáltatásaival tovább fokozhatunk.
No meg talán az sem mellékes, hogy ezt a készüléket pár mozdulattal áthelyezhetjük, csak az áramellátásról kell gondoskodnunk, nem kell miatta felforgatnunk a fél lakást és kamionra sincs szükség a szállításához, akár egy nyaralásra is magunkkal vihetjük.
A hangzó produkciót egyetlen helyzetben érzem gyengének: filmnézés közben. Itt a Mu-So sajnos nem tud akkora hangtömeget létrehozni, ami egy sűrűbb, történésekkel alaposan megtöltött filmhanghoz kellene, de nyilván sokkal jobb választás a TV-k beépített hangrendszerénél. Olvastam olyan esetről, hogy valaki szubsugárzóval egészítette ki a Naim csodadobozát, de ez pont az az irány, ahonnan én már visszafordultam. Nagyszerű dolog készülékhegyek és kábelek nélküli szobában zenét hallgatni.
Kedves olvasó, nyilván benned is felmerülnek a kérdések, amik engem is foglalkoztattak. Pl. hogy a Mu-So képes-e pótolni egy komolyabb hangrendszert? A világrengető csoda ezúttal is elmarad, de ha képesek vagyunk reálisan kezelni néhány technikai szempontot és leginkább a zenehallgatásra koncentrálunk, a Naim Mu-So nagyszerű eszköz. Amit mindenképpen elveszítünk, az a térhatás. Bár sztereó készülékről van szó, a hangszórók túl közel vannak egymáshoz és ezt a DSP igyekezete sem tudja ellensúlyozni. Olyasmi térélményben lehet részünk, mint egy koncerten: a hangok megtöltik a teret, de konkrét irányhatás alig van. Esetemben ez vállalható kompromisszum, a megszólaltatott tér nagyságát soha nem tartottam fontos szempontnak, nincs sok köze a zenéhez. Ha mégis élvezni szeretném a sztereó trükköket, arra ott van a fejhallgató.
Megéri-e az árát? Erre soha nem lehet általános választ adni, de számomra megéri. Az én szempontjaim alapján könnyedén hozza egy konzervatív, 1 millió forintos rendszer hangminőségét, de annak kényelmetlenségei nélkül. Korábbi rendszerem után nem érzem durva visszalépésnek, használati kényelme egészen magas szintet képvisel, főleg ha Roon hálózatba igazítjuk. A leépített készülékeim eladásából befolyt összeg harmadából futotta a Naim Mu-So-ra és egy erős-közepes fejhallgatós rendszerre, közben a zenehallgatás öröme semennyit nem torzult, sőt új lehetőségekhez, szolgáltatásokhoz és mobilitáshoz jutottam. Sok légy egy csapásra.
Kinek lehet jó választás? Aki jó minőségben, sokféle helyen és helyzetben szeretne zenét hallgatni, de nem akar kábeleket látni, nagyobb készülékeket, hangdobozokat kerülgetni és esetleg fontos számára a rendszer lábnyoma, energia hatékonysága, az vessen pár pillantást a Naim Mu-So 2nd készülékre!
