Életem átrendeződésével és fotós hobbim térnyerésével dacolva a HiFi bogár néha még kaparászik a szobámban. Ilyenkor - általában sikeresen - kitessékelem az ajtón, de néha kiváncsiság formájában visszaoson az ablakon át. Közel 4 év telt el azóta, hogy a TEAC NT-503 DAC stabilan befészkelte magát rendszerembe és az életembe. Előtte és azóta tucatnyi konverter járt nálam (Auralic, hiVox, Oppo, Hegel, TEAC, Cambridge Audio, ASUS, Naim, Peachtree, iFi, RME) rövidebb/hosszabb látogatáson, de egyik sem késztetett vásárlásra... mostanáig. A Parasound P6 nagy önbizalommal, komoly ajánlásokkal érkezett és kétséget sem hagyott felsőbbrendűségét illetően.
Néha nehéz megfejteni, mitől szeretünk bele egy készülékbe. A TEAC NT-503 egyáltalán nem tartozik a felső kaszthoz, még a középkategóriához sem sorolható, de ügyesen egyensúlyoz a D/A konverterekkel szemben támasztott elvárások között. Minden elterjedt sztereó digitális audio formátumot natív módon kezel, a nagy tudású D/A chip mellett az USB fogadó és a kimeneti analóg fokozatot sem hanyagolták el. Mindez 1000 USD körüli áron kimondottan jó vétel volt, így talán nem csoda, hogy árkategóriájának meghatározó szereplőjévé és az én rendszeremnek is biztos tagja vált. Nálam már jó ideje fontos szempont az egyszerűség. Nem vagyok hajlandó kábeldzsungelben, készüléktornyok között élni, épp elég nekem munkaidőben stúdiókban, koncerteken mindezt átélni. A láncom három egységből áll, PC - DAC - aktív hangsugárzók, ami persze kompromisszumokkal jár. Bár mostanában a D/A konverterek kerültek a figyelem központjába, a végerősítők meghajtását szolgáló előfokozatok legalább ilyen lényegesek. Sok DAC reklámszövegében találkozunk olyan indoklással, hogy mivel rendelkezik hangerő állítási lehetőséggel, a készülék előerősítőként is használható. Ez sajnos nem ilyen egyszerű, egy jó előerősítőnek nem csak a jelszint módosítása az egyetlen funkciója.
A Parasound márkanév számomra régóta kellemesen cseng, több készülékükkel is találkoztam, de agresszív kinézetük és néha nyomulós hangzásuk távolságtartásra késztetett éveken át. Ám a nyár során valamiért folyamatosan megtaláltak a céggel kapcsolatos pozitív élménybeszámolók, amik közül leginkább a P5 előerősítőhöz kötött hírek tűntek érdekesnek. Tudtam, hiszen tapasztaltam, hogy a reklámszöveg ellenére a TEAC DAC is kellemesebben muzsikál, ha az általa előállított jelet egy izmosabb berendezés készíti elő a végerősítők számára. A Parasound is e logikával élt, a P5 elsősorban előerősítő, amibe - vélhetően a divathullámnak engedve - építettek egy D/A konvertert is, ami már a készülék megjelenésekor sem volt élvonalbeli. A P5 piaci sikereit is inkább előerősítőként érte el, kevesen használták DAC-ként. A típus azóta már kifutott a Parasound kínálatából, de befutott az utód. Logikus fejlesztési lépés volt a D/A fokozat megerősítése, de logikából jól állnak, elvégre szoros kapcsolat fűzi őket a hollywoodi érához a Lucasfilm, Sony, Warner, Pixar és szinte az összes nagyobb filmgyár partnereként. Nem aprózták el, rögtön az egyik legerősebb alternatívához nyúltak az ESS Sabre32 Reference chip (ES9018K2M) személyében. PCM 384kHz/32bit, DSD256, illetve DSD over PCM (DoP) jelfeldolgozás, tehát tudja, amit manapság egy D/A konverternek tudnia kell, még ha a felhasználók többsége ezt soha nem is használja ki, (de persze vásárlásnál szigorúan elvárja).
A P6 másik nagy erénye a hangerőszabályzás módja. Szoktuk mondogatni, hogy nem olyan nagy baj a lejátszó szoftverben a digitális hangerő csúszkát tologatni, mert keveset rongál, de az igazi mégis az, ha a digitális jelbe nem nyúlunk bele, próbálunk a BitPerfect feldolgozásnál maradni. Az általam preferált Daphile lejátszónál is választható ez a tiszta mód, aminek ha nem is nagy, de hallható előnye van. Ám az enyémhez hasonló egyszerű rendszerekben, aktív hangdobozoknál valahogy mégis meg kell oldanunk a jelszint állítást, hacsak nem akarunk egy folyamatos házibuliban élni. A Parasound kifinomult megoldást kínál a feladatra, Burr Brown analóg ellenálláslétrás szabályzást. A hangerőszabályzó egység digitális vezérléssel különböző értékű ellenállásokat kapcsol az analóg jel útjába. Nincs kontaktus, potméter, csúszka, recsegés, kopás, kontakthiba. A P6 esetében az előlapi gomb sem potméter, hanem egy digitális jeladó, mellyel a hangerőszabályzó egységet vezérelhetjük, de természetesen ugyanezt megtehetjük a kézi távvezérlővel is. Az aktuális jelszintről az előlapi kijelző tájékoztat minket 0-100 közötti értékekkel. A szabályzási karakterisztika érdekes, 70-es értékig finoman, néhány tized dB-enként adagolja az energiát, felette már nagyobb lépésekkel operál. Célszerű ehhez igazodva beállítanunk végerősítőnk, aktív hangsugárzónk érzékenységét. Nekem ez úgy sikerült, hogy nappali háttérzenélésnél 50-60, odafigyelős zenehallgatásnál 60-70 érték jöjjön ki, ahol még finoman tudok lépegetni, de 80-as szinten a hangnyomás már elkezdi megbontani az épület gyengébb szerkezeti elemeit.
Univerzális előerősítőként a P6 számos forrás jelét hajlandó fogadni és kezelésbe venni. Az analóg világból rögtön 5 vonalszintű bemenet áll rendelkezésünkre RCA csatlakozással, egy szimmetrikus bemenet XLR csatlakozással, de Phono elerősítő fokozat is lapul a dobozban, amit MM és MC hangszedők jelszintjéhez és impedanciájához igazíthatunk egy hátlapi kapcsolóval. Digitális forrásainkat USB, koaxiális és optikai S/PDIF bemeneteken át rendelhetjük a P6 fennhatósága alá.
Az előlapon több érdekesség is kelleti magát. Végre nem 6,3 mm-es jack aljzatot építettek be fejhallgatónk fogadására, így nem kell kétes minőségű adaptereket használnunk, direktben dughatjuk be a 3,5 mm-es csatlakozót, amivel a legtöbb fülest szerelik. A meghajtásról a Texas Instruments népszerű TPA6120 chipje köré épült áramkör gondoskodik. Szintén mini-jack AUX aljzaton küldhetünk kényelmesen jelet pl. mobil eszközről. Jön az első meglepetés: hangszínszabályzó! A Parasound bevállalta, hogy egy modern HiFi készülékbe ilyen szolgáltatást épít, ami bár sok hifista szemében feleslegesnek, sőt vérlázítónak tűnhet, néha azért lehet haszna is. Ha nincs rá szükségünk, a további viták elkerülésére egy kapcsolóval kiiktathatjuk a jel útjából. A bemenetek között egy forgógombbal válogathatunk, az aktuális csatorna felirata alatt szerényen kigyulladó kék fény nyugtázza választásunkat. Fényereje senkit nem fog zavarni, nappali fényben alig észrevehető. A hangerő szinjét mutató 2 szegmenses kijelző már határozottabban mutatja a helyzetet, de fényereje a Dim névre hallgató gombbal mérsékelhető. A hangerő állítására szolgáló forgantyú alatt találunk egy Mute felíratú gombot, amivel teljes némaságra utasíthatjuk rendszerünket. Fejtörést okozhat a HiFi készülékeken ritkán található SUB felíratú forgógomb, de szerepe hamarosan egyérteművé válik. A készülék kinézete szerencsére már nem a régi, agresszív alaszkai favágóra hajazó Parasound stílust követi, hanem a jóval kifinomultabb Halo sorozat lekerekített vonalait viszi tovább. Az enyhén döntött előlap a kényelmes használatot szolgálja, a visszafogott fények is szimpatikusak, az egész készülék alaposan átgondolt koncepció érzetét kelti bennem. A kellemes összképet csupán az aranyozott feliratok rongálják; haloványszürke árnyalatnak jobban örülnék, de erről engem senki nem kérdezett meg. Külön öröm, hogy míg a TEAC DAC a maga fura méretével minden rendszerből kilógott, a Parasound P6 színében és méreteivel tökéletes vizuális összhangot képez a Luxor PC-vel.
A készülék hátlapja sem szűkölködik meglepetésekben. Az A/V receivereket idéző csatlakozó mennyiség sok hifista szemöldökét ránthatja feljebb, a 12 Voltos trigger csatlakozás is erősíti a házimozis érzést, de ebbe az irányba mutat a Home Theater Bypass Input bemenet is, ami a két audio világ integrálását teszi lehetővé. Az XLR és RCA ki/bemenetek között találunk fix jelszintű Rec Out csatlakozást is, ami szintén nem szokványos a mai világban, de pl. hanglemez digitalizálásnál jól jön. Kapunk földelő pontot lemezjátszónkhoz, de vezérlő rendszerbe is köthetjük a P6-ost. Ám amin igazán fennakadhatunk, azok a Sub kimenetek és a mellettük megbújó keresztváltási beállítási lehetőségek. A P6 ugyanis nem csak a hagyományos 2.0 üzemmódot, hanem a szubsugárzóval megtámogatott 2.1 és 2.2. üzemmódokat is támogatja, azaz hangsugárzóinkat kiegészíthetjük, tehermentesíthetjük az alsó oktávokban otthonosan mozgó mélynyomókkal. Itt már nagyon ráncolhatják homlokukat a keményvonalas hifisták, de szerintem e lehetőségnek is van létjogosultsága, pl. az aprócska polcsugárzóknál, szatelit rendszereknél. A jel szétosztásán túl a P6 alapszintű keresztváltást is végez, utasításunkra 20 és 140 Hz között állítható frekvencián kettévágja a spektrumot és a két tartományt különválasztva küldi a front és szubsugárzókra, melyek megszólalási arányát az előlapi rejtélyes Sub forgógombbal állathatjuk be. Amennyiben szubsugárzónk saját keresztváltóját akarjuk használni, a Parasound szűrőit tanácsos kikapcsolni, hogy elkerüljük a kettős vágás halálos veszélyét. Ilyenkor a P6 a teljes sávszélességet küldi a szubsugárzó felé, de a frontosugárzók jeléből kivághatjuk a szubbasszus hangokat. Karakán vállalás ez egy HiFi készüléktől, de azt hiszem, a felhasználók többsége hozzám hasonlóan 2.0 rendszerben használja majd és a szűrők kapcsolóit a gyári Off állásban hagyja.
Egyetlen forráskészülékkel rendelkezem a Luxor PC személyében, amit USB csatlakozáson kötöttem a Parasound áramköreibe. Kimenetként a szimmetrikus XLR aljzatokat használom, aktív hangdobozaim innen kapják a kihangosítandó jelet. A beüzemelés nem igényel extra tudást, Linux és Apple OSX rendszereknél a kábelek bedugásán túl nem is kell tennünk mást. Windows felhasználók esetében javasolt a cég honlapjáról letölthető driver csomagot telepíteni, bár ez Windows 10 esetén elvileg nem szükséges. Az általam preferált Windows Server 2019 megkövetelte a szoftveres támogatást, mely után a P6 Direct Sound, WASAPI és ASIO protokollokon, Parasound HD Audio néven ajánlja fel magát kimeneti eszközként. Az első csatlakozásnál higgadtságot javaslok mindenkinek, mert a készülékek egy ideig elbeszélgetnek egymással és csak a beazonosítás után hajlandóak együttműködni. Nincs ezzel baj, mi emberek is hasonlóan cselekszünk, de én azért kicsit meglepődtem, mikor a Daphile és a Windows is elbizonytalanodott néhány másodpercre, de aztán kedves ismerősként üdvözölték a Parasound készülékét.
Vérfagyasztó volt az első közösen töltött óra. Amilyen hangzást a Parasound abban a néhány percben produkált, azt csak ádáz ellenségeimnek kívánom. Utána persze helyreállt a világ rendje és benne a szívverésem ritmusa is. A gyorstesztek szerelmeseinek üzenem, hogy semmiképpen ne módosítsanak szokásaikon, amennyiben továbbra is tévútra szeretnék magukat és másokat terelni! A Parasound készülékei hírhedten igénylik az alapos bejáratást, aminek első 10-20 óráját nem is tanácsos velük egy fedél alatt tölteni, de legalábbis a produkciójukra figyelni. Ez az idő pont elég arra, hogy kiismerjük a készülék működését. A mellékelt távvezérlő kinézetén az alkotók nem gondolkodhattak sokat, se nem szép, se nem kényelmes, viszont okos. A ki/bekapcsolás és a bemenetek választása mellett képes a hangszínszabályzót is ki/beiktatni, no és hangerőt módosítani. Utóbbinál kedvemre való extra szolgáltatást is kínál; megadhatjuk a készülék bekapcsolásakor érvényes indulási hangerőt, illetve ezen túl egy másik értéket is, amire a VolMem gomb megnyomásakor áll a készülék. Mivel nálam reggeltől estig szól a zene és néha nem is kis hangerőn, telefoncsörgéskor, vagy vendég érkezésekor nagyon kényelmes ezt a gombot megnyomva a hangerőt gyorsan redukálni.
Már a bejáratás gyanakvó időszakában is egyértelmű volt, hogy a P6 igencsak másként kezeli a muzsikát, mint a TEAC DAC. Utóbbinál a zene néha órákra háttérbe szorult, szinte el is tűnt a szobából, az amúgy kellemes hangzás mindig visszafogott maradt. A Parasound öntudatosabb egyed, folyamatosan jelen akar lenni az életünkben és még egészen alacsony hangerőn is felhívja magára, illetve a muzsikára figyelmünket. E cikk írása közben is folyamatosan böködi az oldalam, hogy játszunk már valamit. A két készülék hangzása között szokványos hifista jelzőkkel is lehet különbséget tenni, erősebb basszushangokat, tisztább középtartományt kapunk a Parasoundtól, de leginkább dinamikai viselkedésükben térnek el. Nem mondhatnám, hogy a TEAC társaságában töltött években dinamikai hiányom lett volna, de a Parasound megmutatta, hogy a hangsugárzóimban még bőséges tartalék van. Bevallom, mostanában már játszogattam a gondolattal, hogy belekezdek egy új hangdoboz építésébe, de a P6 erről határozottan lebeszélt, sőt a Luxor PC kvalitásairól is új bizonyítványt állított ki. Ki ne szeretne egy olyan családtagot, akinek a vasárnapi ebédnél mindenkihez van egy kedves szava?
A színpadon és a stúdiókban eltöltött 3 évtized miatt nálam a dinamika kiemelt fontosságú, a legtöbb HiFi rendszerből leginkább az erőt és annak finom rétegződését hiányolom. A Parasound ebben kiemelten jeleskedik. Régóta tudom, hogy egy lejátszó rendszer tesztelésénél nagyon beszédes, miként bánik a dinamikával és a hangerővel, mennyire változik a hangzás a Volume gomb tekergetése közben. A jó láncot hallgatva nagy hangerőn sem érzünk bántó hangokat, sőt alig vesszük észre, ha feljebb tekertük. Az elmúlt napokban néha nekem sem tűnt fel, hogy már 80-as érték felett teszi dolgát a Parasound vezérelte rendszer, csak egy-egy alig hallható telefonhívás ébresztett rá, hogy vegyek vissza. Legalább ennyire dícséretes, hogy késő esti, lábujjhegyes hangerőn sem laposodik el a hangzás és bár a dinamika törvényszerűen beszűkül ilyenkor, a tuttik mégis szépen érvényesülnek. A tapasztalt olvasó mindebből már sejtheti, hogy a Parasound nagyszerű sötét hátteret, fekete csendet tesz a muzsika mögé, amiből nagy élményt okozva emelkednek ki a zenei hangok.
A hifistákat erősen megosztó kérdés a hangszerhangok valódisága, ennek keresése egy hangfelvétel lejátszásakor. Nálam ez bizony szempont annak ellenére is, hogy tisztában vagyok a hangstúdiók működésével és az ott használt trükkös eljárásokkal. A P6 e téren is új teret nyitott meg otthoni rendszeremben, a hangszerhangok textúráját újraértelmezve magasabb szintre emeli a zenekari hangzás árnyaltságát és a hangszeres játék rezdüléseit. Érdekes egybeesés, hogy néhány napja egy kamara előadáson nívós hangszerektől szinte karnyújtásnyira ülve tapasztalhattam meg ismét, a hangnak mennyire fontos része a rezgő, rezonáló anyag, a fém és a nemes fa. E finomságot az otthoni rendszerek többsége alattomosan elrejti füleink elől és leginkább a húrok hangjára koncentrál, vékonyka hegedűket, soványka brácsákat, kiherélt csellókat rajzolva elénk. Ezt a fogyatékot sokan a hangfelvételek és az azokat készítő hangmérnökök nyakába szeretik varrni, ám a P6 ismét biztosított afelől, hogy azok a fontos hangzási részletek, összetevők bizony ott vannak a felvételekben, csak a legtöbb lejátszó lánc nem képes őket megmutatni. Permanens mosolyt ragaszt az arcomra, mikor Vivaldi hegedűiben elevenen élnek a fa rezonanciái, David Gilmour gitárjából hallom a húrok fegyelmezett zörejeit, de az emberi énekhangokban is megmutatkozik a test, a levegővételi technika és a testtartás jelentősége. A Parasound ékesen bizonyítja, hogy tévedhetetlennek hitt rendszereink sokszor becsapnak minket és a kevésbé jól sikerült hangfelvételekben is bőséges minőségi tartalék van. Nem szoktam pengére kevert demófelvételeket, tesztlemezeket hallgatni, kedvelt zenéim többsége átlagos felvételeken érhető el, így hát elvárom a rendszertől, hogy ezeket is élvezetes minőségben szólaltassa meg. A Parasound P6 építési minősége, kinézete és okos szolgáltatásai, de legfőképp hangzása miatt megfelelő partner ebben.
Mielőtt a frissen elvakult szerelmes vádjával élne, megnyugtatom az olvasót, hogy látom a P6 gyengeségeit is. A TEAC DAC informatív társ volt, kijelzőjén át folyamatosan tájékoztatott róla, milyen formátumú jelet kap, milyen üzemmódban van. A Parasound szűkszavúbb, a hangerőn kívül más adatot nem közöl velünk, ami főleg a készülék telepítésekor, beállításakor jelent zavaró vakrepülést. A beépített Sabre D/A chip modern társaihoz hasonlón szűrőinek paraméterezésével többféle üzemmódra képes, amik közül a legtöbb DAC esetében szabadon választhatunk, ám a Parasound mérnökei ezt a lehetőséget megvonták tőlünk, fixen beállították a Fast Roll-Off üzemmódot és ennyi. Van kérdés? Nincs kérdés! Szabadlelkű emberként nem esik jól ez a korlátozás, de remélhetően néhány hét múlva már nem fog zavarni. A készülék nem tud mit kezdeni a DSD512 formátumú anyagokkal, pedig erre a 4 éves TEAC NT-503 is képes volt. De most kezeket fel, akik rendszeresen hallgatnak ilyen formátumú felvételeket! Én nem.
Mindig a végén jön a fekete leves... A P6 sajnos nem olcsó, a hazai forgalmazónál jelenleg bruttó 650e Ft, ami a forint árfolyamának stabil romlása miatt hamarosan 700e Ft fölé fog emelkedni. Ennyit én már nem szívesen költök HiFi-re, de szerencsére sikerült barátságosabb árat adó külföldi hivatalos forrást találnom, így a TEAC NT-503 eladásávól befolyt összeghez már nem kellett sokat hozzátennem. A nagyjából kétszázezer Ft különbség bőségesen megtérült a Parasound élvezetesebb hangzásában és kényelmesebb kezelhetőségében.
Utószóként ime egy interjú a Parasound tulajdonosával, Richard Shram úrral a cég új termékeiről és a hozzájuk kapcsolódó filozófiáról:
