A lejátszó szoftverek szorgos divathullámokban érkeznek hozzánk. Többségük rövid tündöklés után feledésbe is merül, de némelyiknek sikerül tartós népszerűséget elérni. Az egyik ilyen időtálló megoldás a Linux alapú Daphile.
Mióta létezik otthoni számítógépes zenelejátszás, folyik a vita a szoftverek közötti hallható különbségekről. Aki néhány ilyen megoldást kipróbált már, annál ez a kérdés vélhetően válaszra lelt. Ám a megszólalás mellett sokunknak legalább annyira fontos szempont a kezelhetőség és a kényelem is. A kiemelkedő hangminőséget nyújtó lejátszó szoftverek gyakran fájdalmasan élhetetlen, fapados kezelő felülettel próbálnak szívünkbe férkőzni, amire nálam kicsi esélyük van; nem vagyok hajlandó parancssoros üzenetekben zenéket választani, lejátszás előtt állományokat másolgatni, hosszú karakterlistákban kutatni. A magas hangminőség mellett elvárom, hogy rendezett, komfortos felületen böngészhessem a zenegyűjteményemet és kiválaszthassam lejátszandó albumot, mindezt távvezérléssel, mivel a lejátszó gépemet headless, kijelző nélküli üzemmódban használom. Az elmúlt években tucatnyi szoftver fordult meg a gépeimen, de a fenti szempontoknak alig néhány volt képes megfelelni (jRiver, Roon, Daphile), a többitől rövid ismerkedés után elköszöntem.
Szoftverek terén megkerülhetetlen kérdés az operációs rendszer. Az Európában legnépszerűbb Microsoft Windows mellett sok hifista használ Apple környezetet, de a Linux is feljövőben van, egyre több audiofil lejátszó szoftver készül hozzá. A Windows verziók bár folyamatosan javuló hangminőséget adnak, továbbra is nagyon komplex, összetett rendszerek végtelen számú szolgáltatással, amik többségére a zenehallgatónak nincs szüksége, mégis folyamatosan terhelik a gépeinket. Éveken át próbálkoztam egyszerűsíteni, lecsupaszítani a Windows rendszereket, de lelkesedésem mostanra alább hagyott, a feladat sziszifuszi és egy eltévedt szoftveres frissítés romba is döntheti a nehezen elért eredményt. Az Apple világ a maga zártságával, kötött szabályaival számomra nem komfortos, így elismerve érdemeit, néhány hetes közös kalandozás után továbbra is elkerülöm. A Linux sok előnnyel bír, ami a zenehallgató hasznára válhat, nem is kell durva költségekbe vernünk magunkat, a nyílt forráskód miatt sokan fejlesztenek rá igényes szoftvereket, ám használata továbbra is megkövetel némi számítástechnikai tudást, amire sem a Windows, sem az Apple nem tart igényt. Az én bicskám is beletört már néhányszor a Linux rendszerekbe, hiába futottam neki újra és újra, nem tudtam az életembe illeszteni.
Vélhetően sokan osztják e fenntartásaimat és ezt pár szoftverfejlesztő is felismerte, így elkezdtek létrehozni olyan megoldásokat, amik telepítéséhez és használatához sem kell átlag feletti tudás. E sorba tartozik a Daphile is, ami egy egyszerűsített Linux rendszer és abba integrált audio lejátszó szoftver kulcsrakész, azonnal használható formában. Az ingyenesen letölthető, 200 MB-nál kicsit nagyobb méretű telepítő csomagot egy pendrive-ra kell másolnunk olyan módon, hogy arról a gépünk hajlandó legyen betölteni és működni. Ilyen feladatokra a szintén ingyenes Rufus szoftvert használom. Ha a feladatot sikeresen megugorjuk, a Daphile máris ránk köszön a képernyőn, majd néhány alapbeállítás után közli velünk, hogy mostantól kikapcsolhatjuk a képernyőt és távvezérléssel folytathatjuk a konfigurálást a megadott IP címen, ami nálam egy nagy piros pont. Itt eldönthetjük, a jövőben is maradunk a pendrive-ról futtatásnál, vagy a Daphile-t rezidens rendszerként gépünk belső lemezére telepítjük. Részemről az előbbi a szimpatikus, mert a gépet filmlejátszásra is használom, amit a Daphile sajnos nem tud, ezért mellette lakik egy Windows rendszer is a kedvelt KODI videó lejátszóval. Bekapcsolásnál a boot menüben ki tudom választani, ha a Windowst akarom indítani, más esetben reggel automatikusan a Daphile töltődik be és áll rendelkezésemre egész nap.
A távvezérlő gép böngésző ablakában informatív, de kissé gyászos kezelőfelület fogadja a felhasználót és máris elmerülhetünk a beállítások rejtelmeiben. Az adminisztratív adatok (földrajzi hely, időzóna, nyelv) megadása után megérkezünk az Audio Device ablakba, ahol kimeneti hangeszközünkhöz, D/A konverterünkhöz szabhatjuk a lejátszás paramétereit. Eldönthetjük, szeretnénk-e hangerőt állítani a szoftverben, vagy ezt más eszközzel oldjuk meg. Aktiválhatjuk a népszerű resampling funkciót, amivel magasabb felbontásra konvertálhatjuk a lejátszott anyagot, de használhatunk PCM/DSD konverziót is készülékeink képességeitől függően. PCM és DSD/DSF állományokat egyaránt lejátszhatunk natív, konvertálás nélküli formában, ha a D/A konverterünk is hajlandó fogadni ezeket a formátumokat. PCM állományok esetében a DAC korlátainak megfelelő legmagasabb felbontásra konvertálhatjuk a zenei műsort, a Daphile intelligens módon még azt is felajánlja, hogy csak egész számú mintavételi szorzást végez elkerülve az interpolációs problémákat (Resampling with max Sync Rate opció). Mint minden modern lejátszó szoftvernél, itt is lehetőségünk van korrekciók használatára, grafikus equalizert, vagy digitális szobakorrekciót (DRC) is hadrendbe állíthatunk, ha rendelkezésünkre állnak rendszerünk átviteli mérési adatai és az azokból készített FIR szűrők. Ezek elkészítéséről, használatáról egy korábbi cikkemben lehet olvasni.
A Power menüpont alatt beállíthatjuk, a lejátszáshoz milyen órajel forrást akarunk használni, a központi processzor által létrehozottat, vagy az alaplap hardveres óráját. Célszerű ezt a TSC alapbeállításon hagyni, hacsak nem érzékelünk valami időzítési problémát. Rendelkezhetünk arról is, gépünk melyik, a lejátszáshoz szükségtelen hardver egységeit küldheti alvó állapotba a rendszer. Headless üzemmódban a videókártyára nincs szükségünk, bátran nyugovóra térhet, ellenben a háttértárak közül csak annál engedélyezzük ezt az opciót, amelyiken nem tárolunk zenéket, különben kellemetlen meglepetések érhetnek minket! A nagy sebességen ketyegő processzorok sok elektromos zajt állítanak elő, ami a minőségi hangzás egyik nagy ellensége. A problémára a Daphile a központi processzor (CPU) frekvenciájának leszabályozásával kínál gyógyírt. Amennyiben nem akarunk teljesítményigényes konverziókat, korrekciókat használni, bátran lassíthatjuk a processzor tempóját, a hangzás némi extra nyugalommal fogja meghálálni. De ha kiadósabb munkára akarjuk bírni gépünket, a frekvenciát célszerű magasan tartani, különben kényelmetlenül belassulhat a Daphile működése.
A Storage ablakban közölhetjük a rendszerrel, melyik belső/külső meghajtókon tároljuk muzsikáinkat, illetve melyeket akarjuk hálózaton megosztani más eszközökkel. A Daphile a Music címkével ellátott meghajtókon fogja keresni zenéinket és ha korábban elegendő időt áldoztunk gyűjteményünk információs mezőinek, TAG tartalmának kitöltésére, néhány percnyi keresgélést követően a Daphile My Music ablakában teljes pompájában megjelenik zenegyűjteményünk. A listázást sokféle szempont (előadó neve, zenei műfaj, kiadás éve, stb.) szerint kérhetjük és természetesen az albumok borítóképeit is látjuk, ahogy az illik. A rendszer folyamatosan figyeli meghajtónkat, így ha azon változtatunk, pl. új albumot töltünk rá, az hamarosan megjelenik a Daphile listáján is.
Az Advanced Settings alatt paraméterek hosszú sora vár ránk, amikkel testre szabhatjuk a szoftver felületét, használatát, működését, az albumok rendezését, megjelenítési sorrendjét. A Daphile nyitottan áll a kiegészítők használatához, amiket hosszú listából választhatunk ki, vagy külső forrásból telepíthetünk. A gépen tárolt zenei állományok mellett lehetőségünk van szinte az összes online fizetős zeneszolgáltatást (Tidal, Deezer, Pandora, Qobuz, Spotify) is igénybe venni, de az internet rádiók hatalmas kínálata is rendelkezésünkre áll, benne számos magyar állomás online adásával, amiket bővíthetünk a vágyott állomás stream-adatainak megadásával. Ennyi lehetőséggel vélhetően legtöbbünk már elégedett, de a Daphile kínál még egy multiroom szolgáltatást is, egymaga kiszolgál több hálózati lejátszó eszközt és azokra akár eltérő műsort is küldhetünk. A kimeneti eszközök és rájuk küldött lejátszási listák között a player ablak jobb alsó sarkában tudunk váltani. Ez így nagyon rendben van.
A számítógépes lejátszás fejlesztőinél kiemelt téma az audio adatfolyam kezelésének módja. A jRivernél találkoztam először a lehetőséggel, hogy a kiválasztott műsort előbb a fizikai RAM-ba tölti a szoftver és a lejátszás onnan történik lemezhasználat nélkül, aminek nyilván sok technikai előnye van, de jól hallható változást is okoz, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb megszólalást élvezhetünk általa (ez persze nem mindenkinél pozitívum). A Daphile is kínál nekünk hasonló megoldást, a lejátszó ablak alján található chip ikonra kattintva a lejátszási listában szereplő műsorszámoknak létrehoz egy elkülönített memóriahelyet (RAM Drive), az anyagot oda tölti és onnan játsza ki. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy a már konvertált, resamplingen átesett, kicsomagolt állományt menti el, ami gépünk erejétől függően némi időbe telik ugyan, de utána a lejátszáshoz már minimálisan veszi igénybe a hardvert. Az a néhány perc, amit ezzel a folyamattal tölt a Daphile, bőségesen megéri, mert egy kategóriával magasabb hangminőséget élvezhetünk utána.
Írásomat a lejátszó szoftverek hangja közötti különbséggel kezdtem, ide is térek vissza a végén. Kíváncsiságom által hajtva szinte minden szoftveres megoldást kipróbáltam az elmúlt 3 évtizedben. Mindegyiknek van megszólalási jellegzetessége, de abszolút minőségi sorrendet nem tudok mondani köztük. A helyzet folyamatosan változik, ahogy a szoftvereket fejlesztik, illetve ahogy cserélődnek alattuk az operációs rendszerek, hardver eszközök. Ám mikor nem elemzési, hibakereső üzemmódban vagyok, hanem - mostanában egyre gyakrabban - nyugodt zenehallgatással töltöm időmet, rendre visszatérek a Daphile-hoz, aminek hangzása magabiztos viszonyítási alapot ad. A bonyolult operációs rendszereken futtatott megoldásoknál soha nem lehetünk biztosak abban, milyen módosításokon megy át a hang, mire a fülünkhöz eljut. A Daphile számomra a sallangoktól mentes természetesség, ezért előnyben részesítem a többi zenelejátszó szoftverhez képest. Üzembiztonsága, kényelmes kezelése és hangminősége miatt hűséges társammá vált.
