A modern HiFi-ben használatos varázsigék egyike a R-2R DAC. Eddig nem sok ilyen elven működő készülékhez volt szerencsém, csak futó kalandokon estem át a Denafrips és a HOLO Audio egy-egy jól sikerült példányával, de most komolyabb ismeretséget kötöttem a Musician Audio tekintélyt parancsoló R-2R D/A konvertereivel.
Próbáljuk gyorsan összeszámolni, hány új távol-keleti gyártóval ismerkedtünk meg az elmúlt pár évben! Nehéz feladat, hiszen elképesztő tempóra kapcsolt a kínai HiFi (CHiFi) iparág. A termékek többsége persze nem igényel és nem is érdemel különösebb figyelmet, de el kell ismernünk, ez a kínai termelés már nem ugyanaz, ami az elmúlt évtizedeket jellemezte. Ragaszkodhatunk a régi dogmákhoz (magyar hasba magyar pörkölt!), de ez nem változtat a tényen, hogy megszülettek és meglepő népszerűséget értek el olyan márkák, mint a Topping, Denafrips, Holo, SMSL, amik nem csak a sorozatgyártás hatékonyságában, hanem műszaki tervezésben is felvették a kesztyűt a nyugati cégekkel. 2020-ban ebbe a nagyravágyó csapatba lépett be a Musician Audio is műszakilag nehezen támadható termékeivel, amik szoros rokonságot mutatnak a Denafrips sikeres készülékeivel. Hogy a két cég között pontosan milyen kapcsolat van, azt pontosan nem tudom, de az együttműködés a Denafrips komoly piaci sikereit látva igen jó előjel.
Elnézve a Musician Audio készülékeit, az az érzésem, tervező csapatuk kizárólag elektronikai mérnökökből áll és az értekezleteken nem a marketing vezetőé az utolsó szó, mindent a technikai funkcióknak rendeltek alá. A látvány számomra leginkább az M1 Abrams harckocsikat idézi, de a berendezések más szempontból is a tankokra hajaznak masszív kinézetükkel és súlyukkal; nem kell aggódnunk, hogy egy vastagabb tápkábel lerántja őket a szekrényről. A szokásos négy láb helyett csak hármat kapunk (bár azok méretesek), de ez nem feltétlenül spórolás, a legstabilabb helyzetet három alátámasztási pont adja. Szintén a mérnöki szemléletet tükrözi, hogy a készülékház pont olyan széles (25 cm), amekkorára szükség volt a belső egységek elhelyezéséhez, sok szabad helyet nem találunk odabent és nem kell +3 liter levegőért fizetnünk, mint néhány ortodox gyártó termékeinél.
Az előlap kevésbé hatásvadász, az üzemmódokról visszafogott erejű és méretű fényjelek tájékoztatnak, 3 m távolságból még éppen láthatóak, ha nagyon figyelünk, de esti sötétben sem zavaróak. Tetszik ez a visszafogottság. Régebben imádtam a kijelzőket bámulni, de ma már inkább arra törekszem, minél kevesebb dolog vonja el a figyelmem a zenehallgatástól. Külsőre a Draco és a Pegasus konverterek között a feliraton túl minimális különbség van, nem könnyű őket megkülönböztetni, belül viszont akad bőven eltérés, a nagyobbik testvér erősebb fegyverzetet kapott teremtőitől.
Musician Audio Draco
Musician Audio Pegasus
Bár mindkettőben árnyékolt toroid transzformátor dolgozik, eltér a tápegységek felépítése, a Pegasus izmosabb alapokra támaszkodhat. A két konverter analóg és digitális részeinek felépítése is eltérő, ami alaposan rácáfol az egyforma külső kinézetre és jelzi, hogy a Musician nem feltétlenül a tömegtermelésre hajt, a típusváltás náluk nem csak néhány alkatrész és az árcímke cseréjét jelenti.
Ami a gépházak kinézete mellett közös bennük, az a R-2R digitális/analóg átalakítás. A legtöbb DAC a Delta-Sigma átalakítás elve szerint működik, ahol a digitális jelfolyamból bonyolult módon, többszörös szűréssel, visszacsatolással, zajformálással születik meg az analóg jel, ami többé/kevésbé hasonlít az eredeti forrásjelre. Ezt a feladatot digitális chipek végzik változó hatékonysággal, ráadásul pár havonta jön ki új verzió belőlük, nem kis káoszt és bizonytalanságot okozva a gyártók és a felhasználók mindennapjaiban. A R-2R technológia elhagyja a bonyolult lépések többségét, itt az analóg jelet nem D/A chipek állítják elő, hanem egy hálózatba kapcsolt ellenállásokból álló diszkrét áramkör (kapcsolási rajza egy létrára hasonlít, ezért sokan létrás DAC-oknak nevezik őket), aminek elemeit digitális vezérléssel kapcsolják ki-be, így tudják a hálózat eredő ellenállását, a kimenő analóg jel pillanatnyi értékét változtatni. Konyhanyelven fogalmazva a Delta-Sigma verzió szoftveresen, a R-2R inkább hardveresen oldja meg a feladatot. A folyamat sikere leginkább a vezérlés és a beépített ellenállások pontosságán múlik, ezért az ilyen készülékekbe jellemzően nagyobb mennyiségű és komolyabb minőségű alkatrészeket kell építeni. Mindezt kevesen tudják megugrani, de úgy tűnik, a Holo Audio és a Denafrips után most a Musician Audio is vette az akadályt és bevállalta a precíziós alkatrészek magasabb költségét.
Alkatrész pornó Musician Audio módra
A Musician konvertereinek másik érdekessége a NOS üzemmód. A digitális/analóg átalakításnál sok esetben oversampling eljárást, sokszoros túlmintavételezést alkalmaznak, interpolációs módszerrel kreálnak új (soha nem létezett) információt az adatfolyamba, mindezt pl. a zajszint csökkentése érdekében, de ennek ára van, néhány jobb technikai adatért cserébe általában sérül a hangzáshűség. Sokan talán ezt a jelenséget nevezik tipikus digitális hangzásnak (bár ezek az elcsépelt kifejezések ritkán kapnak korrekt definíciót). A Musician berendezéseinél kikapcsolhatjuk ezt a beavatkozást a NOS (Non-OverSampling) üzemmód aktiválásával, ilyenkor a jel eredeti mintavételi állapotában kerül feldolgozásra. Ha nem tiltjuk le a NOS gombbal, akkor - 44 kHz-es anyag esetében - 16-szoros túlmintavételezésen esik át a lejátszott műsor, mielőtt a digitális adatfolyam analóg jellé alakulna. Jómagam sokféle túlmintavételezési eljárást próbáltam már és bár némelyik elsőre kellemes eredményt adott, hosszú távon mindegyiket kiiktattam, mert valamit mindig elvettek az előadás szövetéből, erejéből, lendületéből, tehát számomra a választható NOS üzemmód pozitívum.
Mindkét konverter készségesen fogadja a jelenleg használatos összes digitális formátumot és felbontást, bőven túl is szárnyalják a mai elvárásokat. USB és I2S bemenetet használva PCM 1526 kHz és DSD 1024 a korlát, amiket mostanában biztosan nem fogunk feszegetni. SPDIF és AES/EBU bemeneteken PCM 192 kHz és DSD 64 a maximális felbontás. A Draco 5 W körüli fogyasztása igen szimpatikus ezekben az energiaszűkös időkben, tehát a készüléket akár bekapcsolva is hagyhatjuk mindennapos használat esetén. A Pegasus kissé torkosabb, 20 Wattot kíván. Ha spórolnánk az árammal, vagy bemenetet szeretnénk váltani, akkor bizony oda kell ballagnunk karnyújtásnyira, mert a készülékek nem távvezérelhetők. Akinél csak egy forráskészülék van, annak ez a hiány nyilván nem okoz arcráncosodást. A nagyobbik fivérnél fura módon hiányzik a Draco hátlapján meglévő főkapcsoló, ellenben a Pegasus aranyozott csatlakozóin olvasható egy Furutech felirat.
A gyártó ajánlása szerint nem célszerű az RCA és XLR kimeneteket egyszerre használni, negatív hatással van a hangminőségre. Ha szimmetrikus (elő)erősítőnk van, nyilván az XLR csatlakozók által kínált szimmetrikus összeköttetést érdemes választanunk, a Draco és a Pegasus is szimmetrikus belső felépítésű, ennek előnyét az RCA csatlakozással, aszimmetrikus erősítővel többé/kevésbé elveszítjük. Az XLR kimeneten nem túl magas jelszintet kapunk (a Draco-nál 2,8 V, a Pegasusnál 3,5 V a 0dB-es érték), tehát kicsit jobban meg kell tekernünk a hangerő gombot az erősítőn; mert hogy a Musician konvertereken nincs ilyen lehetőségünk. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy előerősítőként nem használhatók, de egy előerősítőnek nem csak annyi dolga van, hogy a hangerőt változtassuk vele, egy jó előfokozat nagyot tud lendíteni a hangzáson is, no de erről majd később... Ezt a hatást nem hozza a némelyik D/A konverteren található Volume gomb.
A PC-hez csatlakoztatás a szokványos eljárást igényli, a gyártó által biztosított meghajtó szoftver telepítése után a konverter megjelenik a választható kimenetek között, Windows alatt Direct Audio és WASAPI kijátszó protokollok közül választhatunk, utóbbi köztudottan jobb opció. MAC és Linux rendszereknél nincs szükség szoftveres telepítésre. MQA támogatást nem kapunk a Musician Audio konvertereitől. Mohácsnál ennél jóval nagyobb kárt szenvedtünk néhány éve, de aki MQA nélkül sehogy sem tudja elképzelni a zenehallgatást, a lejátszó szoftverünkkel kell a (részleges) kibontást elvégeztetnünk. Részemről az MQA nem elvárás, szerintem elhanyagolható az előnye (mondhatni nincs), de a Roon szoftverben illendőségből bekapcsoltam ezt a funkciót.
Úgy esett, hogy miközben a Musician konverterekkel ismerkedtem, volt nálam néhány új Delta-Sigma DAC is, pl. a sikeres Topping D90SE, ami árkategóriájában (félmillió Ft alatt) az egyik legmenőbb típus manapság. Bár nem sokra tartom a cserélgetős gyorsteszteket, kíváncsiságból azért összevetettem a készülékeket egymással, meg persze az emlékeimmel.
A Musician Draco-ra váltásra reagálva Bettye LaVette már nem nekünk háttal énekel, szembefordul velünk és 2 lépéssel közelebb is jön. Vérpezsdítő élmény. A kissé megfáradt Mike Oldfield vérátömlesztést kap, gitárjátékán még azt is kihallani, hogyan fogja a pengetőjét. Roger Waters eddig a szoba ajtajában állt, de most ideült mellém és testközelből meséli el lélekfacsaró történeteit. A modern Delta-Sigma konverterek nagyon igyekeznek, próbálnak minél több részletet és nagyobb színpadot elénk helyezni (sokak örömére), de a Musician készülékei másik ligában játszanak. A versenypályán közel hasonló sebességet érhetünk el egy 1000 cm3-es motorral szerelt járgánnyal, mint egy 2 literes erőgéppel, de ehhez előbbit üveghangig kell pörgetni, utóbbi viszont könnyedén repít minket. A Musician R-2R készülékei olyan fölényes magabiztossággal és definiáltsággal rajzolják elénk a zenekart, hogy feledtetik az általam eddig tesztelt konvertereket, beleértve a nagyon népszerű Denafrips Ares-t is. A Holo Spring-et nem szorongatják meg, de az a szörnyeteg négyszer-ötször drágább még a Pegasusnál is, ezért nálam lőtávon kívül van. A sokaknak annyira fontos színpad szélessége - ami valójában egy mesterséges, a hangstúdiókban könnyen manipulálható paraméter - nem nagyobb a Musician előadásában, mint pl. a Topping produkciójánál, ellenben jóval mélyebb és stabilabb, ráadásul ez akkor is érvényesül, ha kimozdulunk az ideális hallgatási pozícióból, ami a legtöbb rendszernél a hangkép összeomlását okozza. Itt nyoma sincs a D/A chipsetes konverterek nagy részére jellemző erőlködésének (ami független az AKM / ESS versengéstől), ahol a műsor részleteit vastag pemzlivel próbálják elénk pancsolni, a Draco gyors, precíz, kontrollált ecsetvonásokkal operál. A megszólalás jóval fókuszáltabb, közvetlenebb, a szólisták közelebb lépnek és folyamatosan szuggerálnak, míg a kíséret térben hátrébb kerül, de a zenekari egység mégsem sérül. Nem akarom az elcsépelt analóg versus digitális síkra vinni a beszámolómat, mégis többször felötlött bennem, hogy ez a hang közelebb van analóg lemezjátszós emlékeimhez, mint eddig bármelyik digitális rendszeremé. Hogy ez mennyire köszönhető a R-2R technikának és mennyire a Musician Audio alaposságának, azt nem tudom, döntetlenre tippelnék.
A NOS üzemmód érdekes állat, nehéz a hatásáról pár szavas véleményt mondani. Kikapcsolva, azaz a túlmintavételezést engedélyezve a hangzás kissé fényesebb, a felharmónikusok hangsúlyosabbak, ugyanakkor az előadás érdektelenebb, langyosabb, zárkózottabb, kevésbé illatos, inkább szagos. Ellentmondásos jelzők, ellentmondásos helyzet, amit jól jellemez a fotózásból átvett példa: a zavaróan túlélesített kép:
A kevesebb ez esetben is több. Nekem és kedvenc zenészeimnek a NOS verzió szerethetőbb, de ez biztosan nem lesz mindenkinél így.
Az elmúlt 2 év nagy részében egy Lindemann Limetree volt a forrásom, amit - főleg egy jófajta tápegységről járatva - nehéz nem szeretni, de a Musician duó érkezése megpecsételte sorsát. Bár eddig sem panaszkodhattam a dinamikára és az energiára, most meglepő szubbasszus hangok kerültek elő. Mintha eddig a lábdobok bőre szakadt lett volna, de most megszólalt az igazi bálnaszív, ám ez nem csak erőben érhető tetten, hanem a basszussávban ritkán hallható részletekben is (amihez persze megfelelő akusztikai környezet is szükséges, hogy az állóhullámok ne zabálják fel az alsó 2 oktávot). Minden regiszter feléledt pandémiás szendergéséből, a fém cintányérok végre fémesen szólnak, lekerült róluk a műanyag fólia, a torzított gitárok is harapnak, pont ahogy a színpadon élőben megtapasztalhatjuk. A produkció összességében meglepően magával ragadó, aminek sajnos ára is van. A Musician konverterek produkciója folyamatosan magára hívja a figyelmet, az élő zenéhez hasonlatosan nem hagyják, hogy csak háttérként használjuk őket. Esti mozizásnál is okoznak némi bosszúságot, mert a megszokottnál nagyobb dinamikával szólaltatják meg a filmeket, ezzel veszélyeztetve a jószomszédi viszonyokat.
Eddig is minden lelki viszály nélkül váltogattam műsorforrásaimat, zenehallgatás közben sokszor nem is tudom, hogy a kiválasztott album éppen a saját gyűjteményemből, vagy a streamen szólal meg, elenyésző volt a hallható különbség. A differencia most még kisebb lett, nagyon kell(ene) figyelnem, hogy meg tudjam őket különböztetni. Örülök ennek a fejleménynek, mert már semmi kedvem ilyen dolgokon rugózni. Számomra teljes értékű, kimeríthetetlen zenei forrás a streaming, amiért sokkal inkább hálás vagyok, mintsem a hibáit keresem. Megértem azokat, akiknél a zenehallgatáshoz egyfajta tapintható fizikai kapcsolódás és materiális birtoklás is szükséges, de azért kissé bizarr, hogy míg 2 évtizede sokan a számítógépekről lejátszott anyagokban látták a zenehallgatás halálát, most páran pont ezekhez ragaszkodnak a streaming ellenében. A Föld forog, a tiltakozás örök, csak a tárgya változik időről időre.
Megkerülhetetlen kérdés, hogyan viszonyul egymáshoz a Draco és a Pegasus az áruk közötti másfélszeres, kb. 200e forintnyi különbség fényében. Rossz hírem van, a drágább sajnos pont annyival jobb, bár ezek a differenciák nehezen számszerűsíthetőek. Az azonos vérvonal miatt előadásuk nyilván nagyon hasonló, a Draco is magabiztosan előzi a mezőnyt, a Pegasus viszont hátra sem néz. Ugyanabba a fitness terembe jártak, de míg a Draco csak az előírt edzéstervet teljesítette, a Pegasus mindig ráhúzott negyed órát és ennek most megvan az eredménye. Több erő, több hitelesség, több lendület, több öröm.
A Musician Audio DAC kínálata jelenleg három testvérből áll. Reményeim szerint a trió legkomolyabb tagja, az Aquarius is hamarosan eljut hozzám a Muzix jóvoltából.
