Lindemann Limetree - édes citrom

Alig egy évvel és egy világjárvánnyal ezelőtt hajtottam végre rendszerváltást otthoni rendszeremben. A Zidoo UHD2000 azóta is főszereplője mindennapjaimnak, a pandémiás home office-ban nem kevesett kellett dolgoznia naponta 10-12 óra muzsikát és 1-2 filmet szolgáltatva. Továbbra is kiemelkedő minőségű és megbízhatóságú készüléknek gondolom, de természetesen nem hibátlan. A Roon 2020 őszi rendelkezése gondot okozott neki, miáltal kikerült a támogatott készülékek listájáról, illetve soha nem is szerepelt ott, de korábban ebből nem származott probléma. Másik bajom, hogy bár önmagában, saját lejátszó szoftverével képes nagyfelbontású hangfelvételeket is megszólaltatni, Roon hálózatban durcásan megtagadja ezt a lehetőséget. Hónapokon át érlelődött bennem a gondolat, hogy a Zidoo megmarad filmlejátszásra és keresek mellé egy valós Roon támogatású audio playert.

No de mit? Örömteli, hogy sikerült egyszerűsítenem az otthoni rendszerem, nem kell kábelkötegeket, készüléktornyokat nézegetnem, elég nekem ez a látvány a stúdiókban és a színpadokon. Olyan készüléket kerestem, ami szerepel a hivatalos Roon Ready listán, nem korlátozza fájdalmasan a lejátszható formátumokat és vállalható D/A fokozata van. Ennél több (hangerő gomb, fejhallgató erősítő, nagy kijelző, millió csatlakozó, stb.) ne legyen benne, mert csak zavarna. Ennek az elváráscsomagnak azonban (2021-ben) nagyon kevés készülék felel meg, egy kezem ujjai is elégségesek voltak az opciók számolására. Nem sorolom, melyik milyen csalódást okozott, még az 1 MFt környéki készülékek némelyikét is gyorsan száműztem a szobámból, mert kezelésük idegtépésre hasonlított, hangminőségük pedig alig haladta meg a Zidoo-tól megszokott szintet, ami több, mint ciki. Nézelődésem során jött szembe a Lindemann Limetree családja, amiben a Network típus pontosan azt kínálja, amire szükségem van. Sikerült néhány napra kölcsönkapnom egy példányt a hazai forgalmazótól és bár a készülék kinézete mosolykeltő, igen jó ajánlásokkal érkezett.

Meglepően apró jószág, elfér egy tenyérben, nem is fért rá sok dolog. Betáp aljzat, bekapcsoló pöcök, néhány LED, egy Jack aljzat fejhallgató kimenetként, dual-band WiFi és Bt antenna, 100 Mb/s LAN csatlakozás, USB 2.0 aljzat külső tárolóhoz és egy pár aranyozott RCA analóg kimenet. Slussz. Nincs kijelző, nincs gombok erdeje, csatlakozók armadája. A beállításokhoz is csak a Lindemann applikációjában férünk hozzá, de igazából nincs mit állítgatni. A doboz felbontása után 2 perccel a kütyü üzemképes volt, ami szerintem világrekord a mai technicista közegben. A külső tápegység csatlakoztatása és a WiFi antenna betekerése után a WPS funkciónak köszönhetően máris csatlakozott otthoni hálózatomra és bejelentkezett a Roon-ban kimeneti eszközként, újabb 12 másodperccel később már szolt is a muzsika. Az első zeneszám közben telefonomra telepítettem a Lindemann applikációt és ennyi, nincs más teendőnk. Szimpatikus ez az egyszerűség. Mérete és súlya felett sokáig nem tudtam napirendre térni, az alig 30 dekás dobozkát egy izmosabb kábel simán lerántja az asztalról, ezért elhelyeztem rajta egyik kedvenc kövemet az Atlanti-óceánból, ami ugye minden muzsika forrása.

A Limetree tudása rácáfol a kinézetére. 384 kHz/24 bit PCM és DSD256 felbontásig minden digitális audio formátumot natív módon kezel, ismeri és támogatja a Tidal, Qobuz, Deezer, HRA, Spotify szolgáltatásokat és igen, Roon Ready. Az adatfolyam időzítéséről egy MEMS Femto óra gondoskodik. A digitális jelek analógizálását csatornánként egy-egy AK4452 DAC chip végzi dual-mono felépítésben, de átválthatunk DSD üzemmódra a 32 bites AK4137 re-samplerek hadrendbe állításával, amik minden műsort DSD256 folyamba konvertálnak D/A átalakítás előtt. MQA támogatás nincs, de nekem nem is kell. Az 5V/3A izomzatú gyári tápegység a szokásosnál komolyabb kinézetű. A készülék belvilágát példás rend jellemzi, német származása tagadhatatlan. Mert ez bizony egy európai termék, ami a végtelen távol-keleti kütyüdömpingben ma már kuriózumnak számít. Kijelzője nincs, ami sokakat elbizonytalaníthat, de számomra inkább előny, nem terel el a zenéről. Két LED segítségével azért kommunikál a külvilággal, színkódokkal tudatja velünk, milyen felbontású és kódolású anyagot játszik éppen le, illetve hogy Bit-Perfect vagy DSD re-sampling üzemmódban dolgozik.

A citromfa gyümölcsét a Parasound P6 előerősítőm fogadja, egyelőre a Zidoo UHD2000 kimenetével párhuzamban, mert birizgált a kérdés, mit tud egymáshoz képest a két, azonos árú, de teljesen más célú, származású és ideológiájú készülék. Alapszabály, hogy nem kapkodunk, előbb ismerkedünk, aztán véleményezünk, nem fordítva, bármennyire is divat manapság a rögtönítélkezés. Kapott hát időt a Lindemann, de néha belehallgattam a gyorsan formálódó produkcióba a Zidoo jól ismert hangzása mellett. Már ekkor is volt köztük egy határozott különbség, de nehezen tudtam volna győztest hirdetni. Biztató jel volt, hogy a Limetree nem vérzett el azonnal, mint némelyik konkurense. Pár nap eltelte után mélyedtem el a jövevény előadásában, ekkor már megmutatta tudását. A történet versengős része ezzel el is dőlt, a döntés megszületett, citromfát ültetek, hátha megnő.

Kiváncsiságom itt ébredt fel igazán. Már nem voltam vásárlási döntési kényszerben, de ki akartam deríteni, mit tud a Lindemann, ezért emeltem a tétet és komolyabb kiszolgálást kapott izmosabb tápegységgel és Wireworld Eclipse Platinum kábelezéssel. A bejáratás legnehezebb első 30 óráján átestünk, ezért elővettem a szigorúbb énem és kemény vizsgabiztosként ültem le egy kiadós zenehallgatásra, velem szemben a felvértezett Limetree, kezemben a Roon vezérlő és egy nagyobb pohár juhfark, a szobában pedig teljes sötétség, mert ugye csak így lehet. Van az agyamban jónéhány elraktározott hangzásminta az emúlt 3 évtizedből, amiket titokban 4 kategóriába sorolok: legalul a kommersz HiFi, aztán a csúcs HiFi (nem azonos a High End-del!), utána a középszintű stúdiós, végül a komolyabb Pro Audio világ. Mindnek megvan a maga jellegzetessége, korlátja, amik között szűk átjárás van.

A Lindemann Limetree Network egy kellemes kivétel. A bejáratást és a gondos kiszolgálást meghálálva örömteli órákat töltöttünk el együtt, néha meglepetéstől megnyúlt arccal pislogtam az üres szobában. Gyári tápegységével is szerethető, lendületes, de kicsit vékonyka hangzást ad, felnőttesebb lesz egy izmosabb áramforrással. A különbség nem olyan drámai, mint sokan elvárják egy ilyen cserétől, de jól érzékelhető. Méretes hangdobozaim is meglepődtek néha, milyen energiák megmozgatására és szubbasszusok létrehozására készteti őket a Lindemann kölyök. A térhatás hatékony, tágas és stabil teret rajzol elém, bár nem szoktam nagy jelentőséget adni a színpad szélességének, mélységének, magasságának, mert ezek általában mesterséges effektek. Fontosabbnak gondolom, hogy a térbe úgy rajzolja meg a szereplőket, hogy nem kusza tömeget alkotnak, hanem át lehet látni közöttük, miközben mindnek stabil pozíciója és mérete van. A fúvósötösöket bemutató felvételek lejátszásánál sajátosságukból fakadóan térben általában összefolynak a hangszerek, de a Lindemann tolmácsolásában könnyedén azonosíthatóak pl. az Empire Brass albumokon. Néhány zenei alkotó kreatív eszköznek tekinti a térhatást, játszik a hangok, effektek térbeli elhelyezésével, az atmoszférával. Az ilyen felvételeken brillírozik a Limetree, de a kevés mikrofonos felvételek valós atmoszférája is hiteles.

A olcsóbb készülék hangzása jellemzően erősen műanyag, van rajtuk egy felhordott réteg, ami alól csak pillanatokra tűnnek elő a muzsikusok és hangszereik, általában csak az árnyaikat látjuk/halljuk. Ez a gonosz ragacs ha különböző mértékben is, de ott van a legtöbb lejátszónál, DAC-nál és a Zidoo esetében is megvan, a Lindemann törpéjénél viszont jóval vékonyabb. A szokásos májkrémes hangok helyett itt néha valódi hangszerhangok vannak, ködös tér helyett jól megvilágított és gondosan berendezett 3 dimenziós színpad, 0 és 1 értékek helyett finom rétegződést mutató dinamika tár elénk élvezetes műsort, amit komolyabb (és drágább) technikától szoktam megkapni. Sok éven át álltam színpadon hangszerrel a kezemben, azóta is a zenei világban mozgok, így nálam kiemelten fontos, hogy a hangoknak ne csak magassága, ereje és hossza, hanem felülete, íze, textúrája is legyen, ez adja az előadás élvezeti értékét. Hallani akarom, ahogy zeng a fém, rezeg a fa, vibrál a bőr, de otthoni lejátszó rendszerektől általában csak egy elnagyolt vázlatot kapunk minderről. A Limetree képes mindezt behozni a szobámba és ami talán mindennél, de a szokásos hifista jelzőknél biztosan fontosabb, hogy minden nap meghozza kedvemet a zenehallgatáshoz. Talán Te is megtapasztaltad már, némelyik felvételben micsoda rejtett csodák vannak, amik csak ritkán mutatkoznak. Mike Oldfield, Roger Waters albumai tele vannak ilyen kis titkokkal és a Lindemann képes ezeket feltárni. A Rossini-féle Stabat mater dolorosa teljesíti küldetését és szigorú kézzel facsarja az ember lelkét, Mozart Requiemjének Lacrimosa tételét is nehéz sírás nélkül hallgatni, míg Vivaldi könnyedebb műveit élvezve egy virágos mezőn piknikezhetünk. Amelyik készülék képes közreműködni a zenében mélyen rejlő érzések átélésében, azt joggal nevezhetjük megfelelőnek, avagy HiFi-nek a hobbi eredeti, ősi értelmében véve (a vásárlási versennyé silányult irányvonal dacára).

Néhány közös nap tapasztalatai alapján a Limetree igen jó partner a nappali odatekerős és az éjszakai lábujjhegyes zenehallgatásban is. Akár hibájának is tekinthetjük, hogy nem hagyja magára hallgatóját, folyamatosan előtérbe igyekszik, lapos háttérzaj keltésére kevésbé alkalmas. Ügyesen megmutatja a felvételek jellegzetességeit, erényeit és hibáit, ezzel alaposan meg is szórja a zenei mezőnyt. Ez sokak számára hátrány is lehet, nálam inkább előny, hogy kategóriatársainak többségével ellentétben a Limetree nem a saját hangzását erőlteti, inkább a felvételek hűséges bemutatásán dolgozik.

Nem vagyok nagy rajongója az up-sampling megoldásoknak. Kipróbáltam már sokfélét, de néhány nap után mindet kikapcsoltam. A Lindemann és a Roon ezirányú képességeit is próbáltam feltérképezni, de ezek sem nyerték el tetszésemet, maradtam az eredeti felbontásnál. A PCM felkonvertálás és a DSD re-sampling is jól hallható, tetszetős eredményt ad, folyékonyabbá, teresebbé teszi a hangzást, ami népszerű lesz, de puhítja, lágyítja a produkciót. Jobban szeretem a nyers megszólalást.

Adós maradok a Lindemann applikáció bemutatásával. Vetettem rá néhány pillantást és szimpatikusnak is láttam, de számomra a Roon egyelőre tökéletes szolgáltatást nyújt, nem nézegetek más opciókat. Ez persze idővel változhat. (Változott is.)

A Lindemann Limetree Network hazai ára jelenleg 330e Ft. Azt gondolom, ha egy méretesebb dobozba építették volna színes kijelzővel és jól látható MQA matricával, 2-3-szoros áron is sikertermék lenne. De így és ennyiért nem több, mint nagyszerű lehetőség annak, aki nem akar/tud milliókat költeni lejátszóra. Bár csak két éve van a piacon, sajnos kifutó modellnek számít, mivel a globális chiphiány miatt kényszerűségből megszűnt a gyártása (később érkezett az átalakított II. verzió). Tessék lecsapni arra a néhány példányra, ami még a raktárakban fellelhető, mert ritkán kapunk ilyen magas labdát!