Az új LuXor hangsugárzók ötlete eltántorított elhatározásomtól, hogy nem veszek több HiFi készüléket. Jól elvoltam a Naim MuSo 2 szolgáltatásaival, intelligenciájával és egyszerűségével, de a termékfejlesztéshez és bemutatókhoz mégiscsak kell valami komoly lejátszó. Legyen rajta sokféle kimenet, mert a hangdobozokon is sokféle bemenet lesz, amiket tesztelni, dolgoztatni kell! Legyen rajta sok bemenet, mert előfordulhat a környéken néhány forráskészülék! Legyen képes off-line tárolt műsorszámok megszólaltatására, de mozogjon otthonosan a streaming világában is! Nem baj, ha nem kell hozzá feltétlenül komoly külső D/A konverter. Szeresse a Roon, mert kell a kényelem! Az meg már tényleg orgia lenne, ha normális kimeneti fokozat és hangerőszabályzás is lenne benne. Ja és ne kerüljön milliókba! Mit tudsz hozni, Jézuska?
Vakarhatja szakállát az öreg, mert a felsorolt szempontoknak megfelelő piaci kínálat nem igazán lehengerlő, de gyorsan változik. Úgy hozta a sors, hogy a hálózati zenelejátszóknál nem a tradíciókkal rendelkező, ismert márkanevek alatt ténykedő gyártók fújják a passzát szelet mostanában. Olyan új neveket ízlelgetünk, mint a Wiim, HiFi Rose, no meg az Eversolo, amik 2023-ban igen nagyot dobbantottak, rengeteg masinát adtak el és a sikerlisták élére ugrottak az ismeretlenségből. Illetve nem teljesen, mert az Eversolo mögött ott van egy ismert anyavállalat, a Zidoo, ami jól eltalált videó lejátszóikkal szép sikereket ért el, a szerencsétlenkedő nyugati cégek homlokára taslit csapva egyfajta új minőségi standardot is felállítva, most pedig beléptek a sokkal előítéletesebb és konzervatívabb HiFi világba is.
Tavaly jelent meg első fecskeként az Eversolo DMP-A6 lejátszó, ami dícséretes tudásával, pofás kinézetével és meglepően alacsony árával rögtön slágertermék lett. A távol-keleti gyártók valamiért sokkal rugalmasabbak, gyorsabban reagálnak a vásárlói igényekre, így az A6 néhány hónap alatt három verziót is megélt, az alaptípus után először megjelent a lineáris tápegységgel, majd a stabilabb órával szerelt DMP-A6 Master is. És mikor az érdeklődők nyaka már kezdett volna meggyógyulni a sok fejkapkodás után, a karácsony előtti derült égből megérkezett a DMP-A8 lejátszó, amibe beépítették az összes addigi újítást, fejlesztést, többszörözték a csatlakozások és szolgáltatások számát, beszereltek egy nem akármilyen előerősítőt és hogy a szkeptikus hifista se tudjon belekötni, a korábbi ESS Sabre chipeket lecseréltek a legizmosabb AKM Verita DAC-ra (amihez sok európai gyártó nem is fér hozzá).
Meg is hízott a készülék és az ára is felugrott 2.000 USD közelébe, ami önmagában sem kevés, de a bizarr magyar árazás egészen 900 ezer forintig repítette a végösszeget. Ennyi pénzért már nem szeret kompromisszumot kötni a csiszoltfülű zenebarát, de a HiFi Rose sokezer dolláros típusai megmutatták, hogy nagyontávol-keletről is el lehet adni ennyiért a jót. Újabb pozitív példa lesz-e az Eversolo DMP-A8?
Belvilágát vizsgálva nem nagyon tudok belekötni. Példás rendben dolgozik egymás szomszédságában a vezérlést és az audió részt külön ellátó kapcsolóüzemű és analóg tápegység, két precíz Accusilicon órajel generátor, Bluetooth 5.0 aptX és WiFi vevők, kigyúrt DSP, USB XMOS modul, AKM AK4499EX DAC-ok, szimmetrikus felépítésű előerősítő, digitális vezérlésű R2R ellenállás-létrás hangerőszabályzó blokkal. Ez azon ritka esetek egyike sok más példával szemben, amikor lelkiismeretünk megsebzése nélkül kijelenthetjük, hogy a készülék előerősítőként is használható. Kimenetként kapunk analóg RCA és szimmetrikus XLR aljzatokat, digitális fronton USB, optikai és koaxiális S/PDIF, meg I2S HDMI csatlakozásokat, csak az AES/EBU maradt ki a sorból. Bemenetből sincs hiány, a hátlapon szépen sorakoznak az RCA és XLR analóg, illetve az S/PDIF, USB és HDMI digitális bemenetek, szóval az A8-ra ráköthetünk nagyjából bármit. Hálózati lejtszóként nyilván van egy gigabites LAN csatlakozás és néhány Bluetooth és WiFi antenna is.
Ezekkel akár 3-4 készüléket is meg lehetne tölteni szégyenkezés nélkül (a különálló készülékek felsőbbrendűségében hívő hobbitársak buksiját símogatva), de szerencsénkre az Eversolo a kompakt készülékekben hisz, egyben kínálja mindezt. A számok igazolják sejtéseinket, natív DSD512 és 768kHz/32bit PCM felbontásig is elmehetünk a zenei műsorral, már ha tudunk. Van MQA támogatás is, de 2024-ben már nem igazán szempont, lassan elfeledjük a zeneipar ezen botlását.
A külcsínre sem lehet panasz, az A8 e szempontból is szakít az alapszintű kínai - Topping - SMSL - Gustard - vonallal és hozza a Zidoo lejátszóknál megtapasztalt igényességet és építési minőséget. A nagy kijelző felteszi a pöttyöt az "I" betűre, minden információt nagyfelbontású, kontrasztos képpel közöl velünk. A felhasználói menü bár nem egyszerű, sok lapja van, de jól átlátható, logikus, a zenék közötti böngészés is kényelmes és bár nem éri el a Roon komfortszintjét, nem marad el messzire tőle. Ha nem a technikai adatokat, vagy a lejátszott anyag információit akarjuk nézegetni, az "analóg" kivezérlésjelzők és spektrumanalizátorok csokra csalhat mosolyt a játékos kedvű, vagy a múlt században szocializálódott zenehallgatók arcára.
A beépített előerősítő olyannyira teljes értékű, hogy hiába indítunk el lejátszást bármilyen belső forrásból, az csak akkor fog megszólalni, ha a bemenetválasztót is oda kapcsoljuk, miként egy önálló előfoknál is tennénk. A hangerő állítását a R2R technikára jellemző diszkrét relé-kattogás nyugtázza, az aktuális értéket a kijelzőn láthatjuk. Okosság, hogy a kimenő jelszintet korlátozhatjuk, ami a hozzám hasonlóan aktív hangsugárzókkal operáló hobbitársaknak segítség, így nehezebben tudjuk egy óvatlan mozdulattal felébreszteni a ház összes lakóját szombat reggel. Másik kedvesség, hogy minden bemenet és kimenet megjegyzi a beállított szinteket, ezekre kapcsolva a legutóbbi érték lép érvénybe, tehát nem kell a hangerő gombot tekergetnünk, mikor a műsorforrások között váltogatunk.
A szoftveres rész végképp mellbevágó. Nem untatnálak, tisztelt olvasó azzal, hogy felsorolom, hányféle zenei szolgáltatást érünk el az Eversolo készülékén, egyszerűsítem annyival, hogy MINDET. A népszerűbbeket gyárilag telepítve kapjuk, a többi szolgáltatást néhány mozdulattal tudjuk aktiválni. A készüléket vezérlő Android rendszer lehetővé teszi, hogy további applikációkat telepítsünk, amikre az Eversolo alkotói nem gondoltak. Egy felhasználói fórumon még arra is láttam példát, hogy valaki Youtube videókat játszott le az A8 kijelzőjén. Magam megelégszem a Qobuz és a Spotify használatával, a többi lehetőségről mutatok néhány képet. Van-e olyan szolgáltatás, amit szeretnél, de nem találsz a listán?
A streaming szolgáltatások stabilan és gyorsan működnek, megvannak a korábban, máshol kedvencnek jelölt albumok, egyéni listák is. Szűz állapotában is rengeteg, köztük sok hazai netrádió szerepel a gyári listán, ezt további adókkal egészíthetjük ki és egyéni sorrendbe rendezhetjük őket, így reggeli közben álmos szemmel is megtalálom kedvenc zenei és hírműsoraimat. Ehhez nem feltétlenül kell a készülék kijelzőjét tapogatnom, az Eversolo mobil applikációja teljes értékű távvezérlést biztosít, sőt képes a készülék kijelzőjét tükrözni, így pontosan ugyanazt láthatjuk a telefonunkon, mint a lejátszón. Olyan érzés ez, mintha lecsatolnánk és magunkkal vinnénk a kijelzőt, pláne hogy mindkettő ugyanaz a 6 collos méret.
A Windows 11 új képességét kihasználva sikerült az Androidos applikácót az asztali PC-mre is telepíteni, így onnan is vezérelhetem az A8 működését. Ez okozott is némi zavart nálam, mert több napos használat után döbbentem rá, hogy a Roon-t el sem indítottam, mióta megjött az A8. Okay, tudjuk, hogy a szoftverek jönnek, s mennek az életünkben, talán csak az Adobe Photoshop örök és megingathatatlan, de a zenelejátszókat pár évente cseréljük (hol van már a WinAmp, a Foobar, iTunes, jRiver?), de azt nem hittem volna, hogy a Roon ilyen gyorsan feleslegessé válik és kikopik az életemből. Micsoda szerencse, hogy nem fizettem elő életfogytig...
Akinek még van off-line zenegyűjteménye, annak kecsegtető lehetőség, hogy az Eversolo lejátszókba pattinthatunk egy akár 4 TB-os M.2 SSD-t, amin komolyabb méretű kollekció is elfér (az enyémnek fele ekkora hely is elég, pedig nem kevés albumból áll), közvetlenül és komfortosan hozzáférünk féltett felvételeinkhez, de külső USB OTG csatolású tárolót is társíthatunk az A8-hoz. Ezekhez LAN hálózaton, többféle megosztási protokollon (NFS, uPnP, SMB) hozzá is férünk más gépekről, így a gyűjtemény karbantartása sem problémás. Nem tudom, mekkora igény van rá 2024-ben, de lehetőségünk van külső CD meghajtót csatlakoztatni, arról zenéket lejátszani és grabbelni is. Szóval az Eversolo nem csak D/A konvertert, előerősítőt, CD lejátszót, de akár külső tárolót, NAS-t is kiválthat, meg persze az ezekhez szükséges kábeleket, tápegységeket.
A nagyszámú bemenet komoly csáberő. Nem tudott ellenálni ennek a videólejátszóként üzemelő Intel NUC masinám sem. USB összeköttetéssel az Eversolo DAC-ján keresztül tudom megszólaltatni a filmeket, ami nem kis minőségi lépést hozott felfelé. Mivel projektorozom és nincs TV-m, ezért nálam nem, de sokaknál fontos lehetőség lehet, hogy HDMI ARC csatlakozással az okos televíziók is összeköthetők az Eversolo lejátszókkal, így a filmek hangja digitálisan és konverziók nélkül továbbítható a zenerendszerre.
A szoftveres lehetőségeket bővíti az Eversolo DSP-je, amin sokféle jelkorrekciót használhatunk. A szokásos PCM/DSD felkonvertálás és a modern DAC-okra jellemző digitális szűrők mellett rendelkezésünkre áll egy 10 sávos parametrikus EQ, késleltetés (pl. a szájszinkron precíz beállításával filmnézésnél jól jön), dinamika kompresszor, loudness szabályzás, alul/felül áteresztő szűrők, FIR filter, amivel enyhébb rendszerhibákat és akusztikai anomáliákat is ellensúlyozhatunk, vagy egyéni hangszíneket is beállíthat az, akinek erre támadna gusztusa.
Bár írásaimban törekszem a vizsgált készülékeket alaposan bemutatni, mostani felsorolásom közel sem teljes az Eversolo A8 tudását illetően, túl hosszú lenne mindent részletezni, de talán ennyiből is kiolvasható, hogy nem nagyon van olyan szolgáltatási, összeköttetési, lejátszási, vezérlési igény, amit ez a készülék ne tudna. Igen, tudom... "No de milyen a hangja???"
Az A8 többedmagával érkezett hozzám és volt olyan szerencsém, hogy egy hétig az A6 és az A6 Master társaságában tesztelhettem. Mert hogy kíváncsi voltam, ad-e az A8 annyival többet, amennyivel drágább. A rövid válasz: a két A6 távozott tőlem.
A hosszabb válasz:
Mindhárom készüléket jónak tartom. Már az A6 is megvillant olyan hangzási és szolgáltatási képességeket, amik kiemelik az aktuális, félmillió forint alatti piaci mezőnyből. Indokoltnak érzem a sikerét, a rengeteg pozitív véleményt (sokan az év lejátszójának kiáltották ki) és hogy több tízezer példányt adtak el belőle a nyugati piacon. Az A8 viszont nem olyan, mintha... Egyértelműen, minden taktusnál bizonyítja felsőbbrendűségét és ha nem tudnám, hogy ezzel sokakat felbosszantok, meg ha fontosnak érezném a címkézést, akár még High-End készüléknek is mondanám, bár annak ugye túl olcsó. De annyit azért megengedek magamnak, hogy leírjam, ha egy ismert, tekintélyes márkanév alatt indulna versenybe ezekkel a képességekkel, szolgáltatási, megépítési és hangminősége alapján szerintem nem sokan tiltakoznának a High-End kategóriába sorolás és az akár több millió forintos ár ellen sem.
Az Eversolo lejátszók használata nyilván nagyon hasonló, csak az A8 többet ad szolgáltatásban, opcionális paraméterekben, összeköttetésben, jelfeldolgozási és korrekciós lehetőségekben, azaz nagyobb tudású, okosabb készülék, hangzásra pedig komoly különbség van köztük. Míg az A6 és A6M közeli rokonság jeleit hallatja, a Master verzió kicsit precízebb, kifinomultabb produkciót ad. Ez a páros saját belső DAC-jukat használva nagyjából azokat a hangzási jellemzőket hozza, vagy kicsit meghaladja, mint a nagyobb Topping és SMSL konverterektől, vagy mondjuk egy Lindemann Limetree-től kaphatunk, de szolgáltatásban és felhasználói élményben sokkal többet nyújtanak. Komolyabb, jól megválasztott külső DAC-ra kötve digitális forrásként már kilógnak a belépő kategóriából, akár komolyabb rendszerekben is megállják helyüket.
Az A8 egy másik világot képvisel, ami már csak azért is érdekes, mert ugye hangoztatjuk, hogy a hangzást kevésbé határozza meg a DAC chip. Most viszont itt van két (három) berendezés, amik édestestvérek, tehát sokban azonosak, de merőben más chipek dolgoznak bennük és bizony teljesen más hangot produkálnak. Az eltérésre persze hatással van az A8 kifinomultabb, összetettebb szerkezete, komolyabb tápellátása és a nem akármilyen előerősítő is, de a hallható különbség ezek tudatában is meglepő. Számomra gyorsan egyértelművé vált, hogy az A8 szerethető jópajtásom lehet, az A6 viszont egy súrlódásokkal terhelt kapcsolat rémét vázolta elém kissé túlfényesített, csilingelő, izgága megszólalásával. Az A8 komorabb, súlyosabb, lendületesebb hangtömeget mozgat meglepően stabil és árnyalt dinamikával, térhatással. Részemről csillagos ötös...
... lenne, de sajnos nem hibátlan. Egyik bosszantó jellemzője, hogy egyelőre nem Roon Ready, tehát nem tudjuk hálózati végpontként használni Roon rendszerben, csak lejátszó PC-re kötve USB DAC-ként. Bennfentesek szerint a jóváhagyási folyamatot már tavaly elindították, de a Roon ítészei mostanában annyira túlterheltek, hogy minimum negyedévig tart a plecsnizés. (Az Eversolo A6 kb. 3 hónap alatt kapta meg tavaly.)
Az A8, mint a legtöbb ázsiai termék, nem teljesen kiforrott állapotban került piacra, az első vásárlók bosszantó hibákról számoltak be. Néhánnyal én is találkoztam, de ezeket az 1-2 hetes gyakorisággal érkező szoftveres frissítések szépen megszüntették, a legutolsó firmware (ver. 1.2.80) már semmilyen hibát nem produkál. Ha a Roon certifikációja is megérkezik, számomra támadhatatlan készülékké válik. Pont olyan, amilyennek egy komoly zenelejátszónak lennie kell 2024-ben.
Ha hozzám hasonlóan kerülnéd a kábelkáoszt, sokféle forrásból hallgatsz zenét, igényed van az esztétikus megoldásokra és a magas hangminőségre, de nem akarsz milliókat költeni, talán az Eversolo DMP-A8 lehet az ideális társad.
